Végtelenül Nő

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Álomélet, álommunka

Az álommunka nem munka. Hanem maga az élet, az álomélet. Az álommunka rugalmas. Ha akarsz 7-re jársz be, ha akarsz 1-re. Ha úgy tetszik otthonról dolgozol, ha éppen társaságra vágysz, akkor az irodából, a kávézóból vagy a plázsról.  Az álommunka kreatív. Nem nyolcórás, irodában ülős, adminisztratív, monoton munka. Irigylem az írókat, költőket, zenészeket, tudósokat, kutatókat,… Tovább »

Szédülés, amikor a tested megálljt parancsol

Egyik nap arra ébredtem, hogy forog velem a szoba. Úgy éreztem, mintha mozogna a szekrény az ágyunk mellett. Behunytam a szemem. Hátha csak még kómás vagyok, és nem tértem teljesen magamhoz. Újra kinyitottam, továbbra is forgott minden. Körbe-körbe. Állítsa le valaki – gondoltam kétségbeesetten. Felültem az ágyon, eszembe jutott, hogy néhány éve volt már hasonló…. Tovább »

Cukoréhség: STOP!

Valami bekattant nálam a napokban, talán a sok nyári gyümölcs tette, talán a meleg idő. Egy biztos, elég volt a sok hozzáadott cukorból! Életem során több tucat cukorhegyet fojtottam már magamba. Most kezdtem el érezni, hogy ez bizony sok lesz ez. Muszáj visszavennem a tempóból. Nem célom semmiféle látványos fogyás, nem is akarok szálkás, sztár… Tovább »

Levél a bennem élő nőnek

Kedves Végtelenül Nő! Te már csak nevetsz azon a férfiak által hangoztatott elképzelésen miszerint nőnek lenni könnyű. Pedig nem mindig áldásos ez a lét. Amíg kislány vagy, féltenek, nehogy valami bajod essen. Sorjáznak a parancsok: viselkedj illedelmesen, ne beszélgess idegenekkel. Ne futkározz sokat, mert elesel és összepiszkolod magad, öltözz fel rendesen, különben meghűlsz.  Aztán jön… Tovább »

Az ikrem, aki elveszett

Amikor az ember az önismeret rögös útjára lép sokféle iskolával találkozik: pszichodráma, pszichoterápia, szomatodráma, belső utazás, agykontroll, és a többi. Megannyi szemszögből szemlélheti az élete történéseit. Mindegyik tapasztalás hozzáad valamit a személyiségének megismeréséhez. Egyre mélyebb és mélyebb rétegek tárulnak fel. Vannak olyan alkalmak, amikor száznyolcvan fokos fordulatot vesznek a dolgok, leesik a tantusz, megvan a… Tovább »

A szivárványon túl

A napokban elöntötték a közösségi oldalakat a szivárványos fotók. Pár napja az amerikai Legfelsőbb Bíróság ugyanis zöld utat engedett a melegek házasságának szerte az Államokban. A Facebook pedig úgy gondolta megünnepelni ezt a döntést, hogy kreált egy toolt, amelynek segítségével a felhasználók a profilképüket szivárványossá varázsolhatják. Ez is egy fajtája a szolidaritásnak. De szerintem sokkal… Tovább »

Mire tanítanak más kultúrák ünnepei?

Az ünnep a lélek desszertje. Ösztönös erő hajtja az embert, hogy megmerítkezzen az ünnepnapok színes, meghitt és felemelő érzésvilágában. Nincsen civilizáció ünnep nélkül. Ez talán az egyik legősibb emberi tulajdonság: összejönni, együtt lenni, (meg)emlékezni, szórakozni, közösen enni. Jelentős összetartó erő. A szociológus Émile Durkheim, így fogalmazta meg: “ha összegyűlnek az emberek, közeledésükből elektromosságféle keletkezik, melytől… Tovább »

A negatív gondolati spirál csapdája

Ülsz a kád szélén, magadba roskadva, sajnálod magad, de rettenetesen, amiért a világ összeesküdött ellened. Hiába lebeg a cél előtted, hiába teszel lépéseket – olykor kicsiket, olykor nagyokat -, mégsem éred el a vágyad tárgyát. Csalódsz, sokszor, sokat. Csak ülsz, zokogsz, okolod a körülményeket, magadat, a sorsot. És azt érzed, hogy jól esik. Lefekvéskor még… Tovább »

Nem félek a bevándorlóktól!

Pár évvel ezelőtt munkaúton jártam Párizsban. Amikor leszállt a gépünk, a kolléganőmmel taxiba vetettünk magunkat. A sofőr egy észak-afrikai származású férfi volt, talán második generációs bevándorló – vagyis ő már Franciaországban született, francia állampolgárként. Kedélyesen elcseverésztünk mindenféléről, ahogy azt ilyenkor szokás, majd amikor taxisunk megtudta, hogy magyarok vagyunk, nekünk szegezte a kérdést: “de hát a… Tovább »

Magadat viszed mindenhova, akárhova is menjél – avagy hogyan győzzük le a GÖRCSöt

A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!