5 dolog, amit a családállításon tanultam

Az elmúlt években többször vettem részt családállításon. Ez egyfajta csoportos terápia, ahol végzett családállító szakember segítségével felállítjátok a családod térképét és kapcsolatrendszereit egy adott problémát illetően. Mikor minden a helyére kerül láthatóvá válik, hogy ki milyen szerepet tölt be a családi rendszerben, és te magad kivel vállalsz szolidaritást, kinek a szerepét veszed fel öntudatlanul. Vagyis megtudod, hol van a kutya elásva.

Én ahányszor elmegyek egy-egy családállítós alkalomra, mindig feltöltődve jövök el. Nem csak a magam állítása miatt, hiszen a másoké is rengeteget ad nekem. Ilyenkor ugyanis nyakig benne vagyunk mindannyian. Sok sorsot láttam már, sok szerepben voltam. Így a tanulság sem marad el.

Minden családnak van titka

Nem tudom, hogy a közép-európai történelemnek köszönhető-e, vagy a világon mindenhol így van, de az ember nem is gondolná,  micsoda nehéz titkokat cipel magával a legtöbb család. Megcsalások, elrendezett házasságok, letagadott nagynénik és nagybácsik még egy dolog.

(kép: mricon, Flickr)

De emellett még sok esetben nemi erőszakot átélt, hadifogolytáborban szenvedő, a háborúban és az ÁVÓs korszak alatt elhurcolt emberek szellemei sorakoznak fel a hátunk mögött. A 20. század szinte minden magyar család életére rányomta a bélyegét. És igen komoly terheket rótt a következő generációkra.

Egyes nézetek szerint az alkoholizmus és egyéb szenvedélybetegségek sem véletlenül fordulnak elő olyan nagy számban a háborúkban harcoló szülők gyermekeinél. A második generáció így vezekel tudat alatt az előző tetteiért. 

A múltat le kell zárni

Az előzőből is következik, hogy ámbár a múltat ismerni szükséges, de le is kell azt zárni.

Nem lehet egy életen át cipelni mások terhét. Igen komoly feloldozások történnek egy-egy állítás alkalmával. Ez azért is fontos, mert ha már egyszer felszínre kerültek a sebek, azok így idővel be is tudnak gyógyulni. És legfőképp, nem adjuk már tovább ezeket a mi gyerekeinknek.

Ehhez persze az is kell, hogy az ember rájöjjön: ő maga felelős az életéért. Nem hibáztathatja állandóan a szüleit vagy testvéreit az elszenvedett sérelmekért. Jóllehet a megbocsájtás kemény dió, de a családállítás megfelelő helyszín arra, hogy embert elindítsa az afelé vezető úton.

Vadidegenek vállán a legjobb sírni

Rutinos szakember már 100-as papírzsepivel kezdi meg a családállítós hétvégét. Nem véletlen. Szinte alig láttam olyan állítást, ahol ne törött volna el a mécses. Nők és férfiak, húsztól hetvenig sírnak vadidegenek vállán.

Ahogy áll össze a kép, úgy fakadnak fel a mélyen lévő sebek. Itt nem kell szégyellni semmit, a könnyeket különösképpen nem. A tisztulási folyamat lényeges eleme.

(kép: rema1n5, Flickr)

A lombikprogramos gyerek extra figyelmet igényel

Az elveszett iker-szindróma egyre nagyobb figyelmet kap napjainkban. Becslések szerint a terhességgek 20-30%-a indul ikerterhességnek, ám nagy részüknél észrevétlenül elhal az egyik embrió az anyaméhben. Ezt azonban az életben maradt magzat megsínyli. Akár egy egész életen át cipeli annak terhét, hogy az ő testvére, akivel szimbiózisban élt egy ideig hirtelen eltűnt mellőle.  

Néhány “mellékhatás”: teljesítménykényszer, magányosság érzése, párkapcsolati nehézségek, szenvedélybetegségek, étkezési zavarok. Erről még részletesebben itt: Az ikrem, aki elveszett.

Nos, minden lombikprogramos gyermeknek van elvesztett ikertesója. Több is.

A saját bőrömön tapasztaltam, milyen lombikbabának lenni, amikor egyszer egy ilyen szerepre választottak ki (ilyenkor az ember átérzi annak az érzelmeit, akinek a szerepében ül).

Nem megyek bele a részletekbe, de rettenetes diszkomfort-érzésem volt mindaddig, amíg végre be nem hívták az állításba az összes többi – az anyaméhbe be sem ültetett – tesómat. Akkor lett csak kerek a világ, amikor mindnyájan mellettem voltak. Éreztem, ahogy a mázsás kövek gördülnek le a szívemről.

Bele sem gondolunk, de mind a 4-8 megtermékenyített petesejtben elindul egy-egy élet. Bármilyen hihetetlen, de a láthatatlan kapcsolati szálak már az első napon megindulnak a testvérek között.

Orvosok és biológusok, most valószínűleg csak legyintenek. De tessék elmenni egy ilyen lombikos állításra és megtapasztalhatják, hogy miről beszélek.

A feltétel nélküli szeretet igenis lehetséges

Amikor látsz megtörni embereket a mázsás súlyok alatt, és látod felszínre törni az érzelmeket, amelyeket a családi tragédiák és a szövevények szálak okoznak, akkor átértékeled az életedet. Amikor pedig az alig pár órája megismert csoporttársad vállán sírod ki magadat, vagy öleled át őt tiszta szívedből, akkor megtapasztalod azt, hogy milyen a valódi, feltétel nélküli szeretet.

Ez persze nem annak az idegennek szól, hanem annak a családtagodnak, akit ő megszemélyesített. Hihetetlen energiák ezek. Nekem akkor változott meg a szeretetről alkotott fogalmi sémán, amikor elmentem az első családállításra. 

Nem túlzás azt állítani, hogy aki részt vesz egy ilyen családállítós napon, a sokk hatáson túl, úgy érzi majd, hogy egy kicsit jobb emberré is vált.

Köszönöm, hogy olvasol.

Csatlakozz hozzám a Facebookon is: katt ide!

Címkék: , , , , , ,
Tovább a blogra »