Az elmúlt években többször vettem részt családállításon. Ez egyfajta csoportos terápia, ahol végzett családállító szakember segítségével felállítjátok a családod térképét és kapcsolatrendszereit egy adott problémát illetően. Mikor minden a helyére kerül láthatóvá válik, hogy ki milyen szerepet tölt be a családi rendszerben, és te magad kivel vállalsz szolidaritást, kinek a szerepét veszed fel öntudatlanul. Vagyis megtudod, hol van a kutya elásva.
Én ahányszor elmegyek egy-egy családállítós alkalomra, mindig feltöltődve jövök el. Nem csak a magam állítása miatt, hiszen a másoké is rengeteget ad nekem. Ilyenkor ugyanis nyakig benne vagyunk mindannyian. Sok sorsot láttam már, sok szerepben voltam. Így a tanulság sem marad el.
Minden családnak van titka
Nem tudom, hogy a közép-európai történelemnek köszönhető-e, vagy a világon mindenhol így van, de az ember nem is gondolná, micsoda nehéz titkokat cipel magával a legtöbb család. Megcsalások, elrendezett házasságok, letagadott nagynénik és nagybácsik még egy dolog.
(kép: mricon, Flickr)
De emellett még sok esetben nemi erőszakot átélt, hadifogolytáborban szenvedő, a háborúban és az ÁVÓs korszak alatt elhurcolt emberek szellemei sorakoznak fel a hátunk mögött. A 20. század szinte minden magyar család életére rányomta a bélyegét. És igen komoly terheket rótt a következő generációkra.
Egyes nézetek szerint az alkoholizmus és egyéb szenvedélybetegségek sem véletlenül fordulnak elő olyan nagy számban a háborúkban harcoló szülők gyermekeinél. A második generáció így vezekel tudat alatt az előző tetteiért.
A múltat le kell zárni
Az előzőből is következik, hogy ámbár a múltat ismerni szükséges, de le is kell azt zárni.
Nem lehet egy életen át cipelni mások terhét. Igen komoly feloldozások történnek egy-egy állítás alkalmával. Ez azért is fontos, mert ha már egyszer felszínre kerültek a sebek, azok így idővel be is tudnak gyógyulni. És legfőképp, nem adjuk már tovább ezeket a mi gyerekeinknek.
Ehhez persze az is kell, hogy az ember rájöjjön: ő maga felelős az életéért. Nem hibáztathatja állandóan a szüleit vagy testvéreit az elszenvedett sérelmekért. Jóllehet a megbocsájtás kemény dió, de a családállítás megfelelő helyszín arra, hogy embert elindítsa az afelé vezető úton.
Vadidegenek vállán a legjobb sírni
Rutinos szakember már 100-as papírzsepivel kezdi meg a családállítós hétvégét. Nem véletlen. Szinte alig láttam olyan állítást, ahol ne törött volna el a mécses. Nők és férfiak, húsztól hetvenig sírnak vadidegenek vállán.
Ahogy áll össze a kép, úgy fakadnak fel a mélyen lévő sebek. Itt nem kell szégyellni semmit, a könnyeket különösképpen nem. A tisztulási folyamat lényeges eleme.
(kép: rema1n5, Flickr)
A lombikprogramos gyerek extra figyelmet igényel
Az elveszett iker-szindróma egyre nagyobb figyelmet kap napjainkban. Becslések szerint a terhességgek 20-30%-a indul ikerterhességnek, ám nagy részüknél észrevétlenül elhal az egyik embrió az anyaméhben. Ezt azonban az életben maradt magzat megsínyli. Akár egy egész életen át cipeli annak terhét, hogy az ő testvére, akivel szimbiózisban élt egy ideig hirtelen eltűnt mellőle.
Néhány “mellékhatás”: teljesítménykényszer, magányosság érzése, párkapcsolati nehézségek, szenvedélybetegségek, étkezési zavarok. Erről még részletesebben itt: Az ikrem, aki elveszett.
Nos, minden lombikprogramos gyermeknek van elvesztett ikertesója. Több is.
A saját bőrömön tapasztaltam, milyen lombikbabának lenni, amikor egyszer egy ilyen szerepre választottak ki (ilyenkor az ember átérzi annak az érzelmeit, akinek a szerepében ül).
Nem megyek bele a részletekbe, de rettenetes diszkomfort-érzésem volt mindaddig, amíg végre be nem hívták az állításba az összes többi – az anyaméhbe be sem ültetett – tesómat. Akkor lett csak kerek a világ, amikor mindnyájan mellettem voltak. Éreztem, ahogy a mázsás kövek gördülnek le a szívemről.
Bele sem gondolunk, de mind a 4-8 megtermékenyített petesejtben elindul egy-egy élet. Bármilyen hihetetlen, de a láthatatlan kapcsolati szálak már az első napon megindulnak a testvérek között.
Orvosok és biológusok, most valószínűleg csak legyintenek. De tessék elmenni egy ilyen lombikos állításra és megtapasztalhatják, hogy miről beszélek.
A feltétel nélküli szeretet igenis lehetséges
Amikor látsz megtörni embereket a mázsás súlyok alatt, és látod felszínre törni az érzelmeket, amelyeket a családi tragédiák és a szövevények szálak okoznak, akkor átértékeled az életedet. Amikor pedig az alig pár órája megismert csoporttársad vállán sírod ki magadat, vagy öleled át őt tiszta szívedből, akkor megtapasztalod azt, hogy milyen a valódi, feltétel nélküli szeretet.
Ez persze nem annak az idegennek szól, hanem annak a családtagodnak, akit ő megszemélyesített. Hihetetlen energiák ezek. Nekem akkor változott meg a szeretetről alkotott fogalmi sémán, amikor elmentem az első családállításra.
Nem túlzás azt állítani, hogy aki részt vesz egy ilyen családállítós napon, a sokk hatáson túl, úgy érzi majd, hogy egy kicsit jobb emberré is vált.
Köszönöm, hogy olvasol.
Csatlakozz hozzám a Facebookon is: katt ide!
És én meg is köszönöm az építő jellegű hozzászólásodat 🙂
További sikeres munkát kívánok nektek!
Kedves…Ki is? Én ugye a nevemmel vállalom, amit leírok.
(Reklámra nincs szükségem:-)
A családállításnak, mint minden módszernek, vannak alapvetései, szakmai követelményei, a személyes élményeid, ahogy te fogalmaztál, ezért nem érthetők.
Nagyon távol vannak attól, amit értő, szakszerű vezetéssel ez a módszer közvetít.
Ezért is hangsúlyoztam, hogy a megbocsátás és szeret erőltetése nem megfelelő nézőpont.
Elfogadom, és tiszteletben tartom, hogy a többi a te véleményed, de nincs köze ahhoz, amit a családállítás nézőpontja megenged.
Nyilván kitörlöd:-), de mivel én vezetem a legnagyobb magyar, családállítókat oktató iskolát, kötelességem fellépni a módszer érdekében, hogy ne fals üzenetek rögzüljenek.
Féderer Ágnes
Kedves Ágnes! Nagyon köszönöm a kiegészítéseket, amelyet adtál. Az 1. pont tekintetében megkövetlek, mert valóban rosszul fogalmaztam. Kérlek nézd el nekem, mivel nem vagyok szakember – de valóban fontos pont, és a jövőben nem fogom használni a terápia kifejezést. BTW, te hogyan jellemeznéd a családállítást? Módszer?
A 2. pont tekintetében pedig valószínűleg én nem fogalmaztam egyértelműen: olyan “titkokról” írtam, amelyek tudottak a családon belül, de kifelé nem szívesen beszélnek róla. Vagyis aki beteszi az állításba (vagy állítás közben oda kerül valahogyan), az tud róla. Viszont csoporttársként megdöbbentő látni, hogy milyen mély nyomokat hagyott a 20. század magyar történelme a családok sorsán.
Ami a többi pontot illeti, az egész bejegyzés az én személyes benyomásaimon alapult. Feltételezem, mindenkinek más és más élménye van a családállítások kapcsán. Számomra ezek a fontos momentumok. 🙂
Kitérnék még a megbocsátás és a feltétel nélküli szeretet témakörére, mert az én életemben ennek nagy szerepe van. Nem gondolom, hogy erőltetni kéne ezeket. Viszont bizonyos terápiák ÉS a családállítás megfelelő helyszínt biztosíthatnak arra, hogy az ember elinduljon ezen az úton. Nem biztos, hogy a végére ér, de valami megindul benne. Szerintem fontos a megbocsátás, nem lehet örök haraggal élni az életünket. Mindemellett én is tudom, hogy nem minden esetben lehetséges, és ez teljesen rendben van. De ha újra olvasod a kifogásolt pontot, akkor láthatod, hogy én sem írtam, hogy minden esetben meg kell bocsátani.
Végezetül pedig, kérlek ne haragudj, de nem szeretném a blogfelületemet reklám céljára felhasználni, így hozzászólásban található linkedet törölnöm kell. Direkt nem írtam én sem neveket és intézeteket. Köszönöm a megértésedet.
Csak röviden.
1.A családállítás nem terápia, és ezt maga Bert Hellinger is sokszor hangoztatta azzal, hogy a módszernek olykor LEHET terápiás hatása…
2.A valódi családi titkokról a családállítás módszere úgy “rendelkezik”, hogy SOHA nem szabad felfedni őket, hiszen a túlélést szolgálják, a következő generációk világra jöttét tették lehetővé.
3.Nem mindig, és minden esetben kell megbocsátani…Kifejtem szívesen, ha érdekes:-)
4. Nem a sírás a lényeg. 🙂 Sokkal inkább a szemléletváltás.
5. Ikerek= igen, ma már tudjuk, az orvostudomány is bizonyítottnak tekinti, hogy 10 terhességből 7 ikerterhességnek indul. Ám az ikerdolgok az esetek döntő többségében nem gyökérproblémát jelentenek. A lelkünk békében van azzal, ami történt. Belehajtani valakit egy ilyen állításba, petesejtek, meg elindult életek, több, mint necces. Ilyenkor csak felkínálunk egy projekciós felületet olyan érzések kiszelepelésére, amelyek nagy valószínűséggel nem az “elveszett” “testvérekkel” kapcsolatosak…Folyt. köv. ? 🙂 Bármikor…
+ 1. Óvatosan a feltételek nélküli szeretettel. Ez egy esetben indokolt: a saját gyerekünk felé… Féderer Ágnes