A számsorok és a betűk számodra többek egyszerű adatnál? Látod a zene hangjait? Hallod a szagokat? A szineztéziás embernek nincs szüksége tudatmódosító szerekre, hogy mindezeket érzékelje. Kiskorától fogva igen komoly asszociációi vannak a számokkal, betűkkel, hangokkal, szagokkal vagy akár formákkal kapcsolatban. A 2 mindig rózsaszín, az B betű fiatal fiú, a palacsinta illata pedig indigó kék. Ilyen és ehhez hasonló automatikus társításai vannak egy szineztéziásnak. Jómagam is ezt a tábort erősítem.
A szineztézia pontos jelentése: együtt-érzés, összeérezés, vagyis érzékek keveredése. Egy érzékszervi benyomáshoz rögtön társul egy másik. Látom vagy elképzelem a betűt és érzékelem, tudom, hogy például milyen színű. Ezeknek a társításoknak a jellemzője, hogy akaratlan és állandó, az idők során csak nagyon keveset változik. Ez azt jelenti, hogy a szineztéziásnak nem kell megerőltetnie magát, hogy az asszociáció létrejöjjön. Nem ritka, hogy sokszor teljesen képtelennek tűnő társítások jelennek meg. Erre egy nagyon szép példát hoz a Boston University egyik professzora. Ha egy nem szineztéziás megérzi az almáspite illatát láthatja is lelki szemei előtt a süteményt. Azonban ez az ember nem mindig ugyanazt a pitét látja, vagy olykor nem is ugrik be neki ez a kép. Egy szineztéziás viszont az illatot megérezvén nem egy pitét képzel maga elé, hanem mindig ugyanazt a formát, hangot látja vagy egy adott anyag tapintását érzi. Ilyenformán az illatnak lehet selyem vagy éppen posztó hatása.
Színkavalkád és formák (kép: Flickr)
A szineztéziának rengeteg formája van, a leggyakrabban előforduló a graféma-szín szineztézia. Ez nálam is jelen van, bár sajnos gyerekkorom óta sokat halványult. A betűknek és számoknak színük van. A S betű például sárga, a T kék – ezek a színek segítettek nekem megjegyezni az ábécében betöltött sorrendjüket. Ami a számokat illeti, a 2-es esetében tudom, hogy piros színű, méghozzá azért mert nő. Nos igen, az is a szineztézia egy formája, amikor nemet és tulajdonságot társítunk számjegyekhez, betűkhöz, hangokhoz stb. Az 1-esről tudom, hogy egy 30 év körüli férfi, míg a 2-es egy vele egykorú nő. A 3-as is nő, de fiatal és cserfes, a 4-es pedig komolyabb. És azt is tudom, hogy ők ketten barátnők, de néha összevesznek. A nyugodt 5-ös tesz mindig rendet közöttük. Tisztában vagyok vele, hogy furán hangzik, de kérlek ne hívjátok egyből a Lipótot. Én sem tudom, honnét jönnek ezek a társítások. Nagyon régóta megvannak, nem is emlékszem már mikor kezdődött. Mindenesetre a matekkal mindig is hadilábon álltam, talán azért, mert a számoknak túl erős volt a személyiségük… mindig belepofáztak a végeredménybe.
Hasonlóképpen, a hét napjai és a hónapok is fiúk vagy lányok. Ezeket a szekvenciákat egyébként a lelki szemeim előtt a térben is el tudom helyezni : ez is szineztéziás tulajdonság. A hét napjait horizontális vonalon látom, mint az asztali naptárban, a hónapokat pedig vertikálisan. Sőt, az évek sorozata is egy, a végén lefelé kanyarodó vonalban jelenik meg előttem. Ezeknek még színük is van. Az 1960-as évek fakó zöld színben pompáznak, a 70-es szürkéskékben, a 80-as aranysárgában, a 90-es pedig indigó kékben.
Pörögnek a számsorok, évek, körbe és egyenesen, fel és le (kép: Flickr).
Ez számomra a világ legtermészetesebb dolga. Amikor először kiderült, hogy nem mindenki látja így a számokat és betűket, megrökönyödtem. Azóta persze már tudom, hogy nagy a szórás a népességben. Pontos számok nincsenek, rettentő nehéz ezt nyomon követni, bár egyre több kutató foglalkozik ezzel. Van akik azt mondják minden tízezredik ember érintett, és van akik szerint 1 a 23-hoz az arány. Abban azonban a szakemberek is egyetértenek, hogy gyakoriak a családi halmozódások. Nem vagyok benne biztos, hogy ez genetika vagy csupán neveltetés kérdése. Unokatestvéreim például ugyanúgy nemeket társítanak a számokhoz. A vitánk gyerekként csak abból volt, hogy a 7-es nő vagy férfi…
A szineztézia sokszínűségét mutatja az is, hogy a kutatók kétféle percepciót különböztetnek meg. Az asszociátorok – mint én – “tudják”, hogy az adott betű milyen színű, de nem látják amikor ránéznek. Ezzel szemben a projektorok szó szerint látják is a színt, vagy hallják a hangot, érzik az illatot.
Ahogy már fentebb említettem, a szineztéziának rengeteg fajtája van. Itt találtok egy szép hosszú listát. Külön kiemelném az orgazmus-szín társítást – ez igazán izgalmas lehet. De az is csodálatos, amikor az ember zenét hallgatva látja maga előtt a hömpölygő színkavalkádot!
Az élménynek nem csak színe, de formája is lehet (kép: Flickr).
Talán nem meglepő, hogy sok művész is szineztéziás. Itt van mindjárt egy részlet Kosztolányitól a Mostan színes tintákról álmodom c. verséből:
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Csiklandozz már a kíváncsiság? Szeretnéd kideríteni, hogy szineztéziás vagy-e? Ime egy remek teszt (magyarul sajnos nem elérhető). Kattints a linkre: http://www.synesthete.org/index.php
Nos, mi a végeredmény? Ha szeretnéd megosztani velem a tapasztalataidat, a Facebookon is örömmel várom a kommenteket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: