A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül. Csoportokat kellett alkotnunk, csapatjátékok következtek. Ügyességi feladatok, ki gyorsabb a másiknál, kinek sikerül előbb megvilágosodnia. Ugyanaz a verseny folytatódott ott is, mint kint, a világi életemben.
Reggel persze már csak nevettem ezen az álmomon. De pontosan tudtam, rávilágított egy nagyon fontos dologra ez az álombéli üzenet. Bárhova is megyek, magamat viszem mindenhova. Hiába változnak a körülmények, a helyzetek körülöttem, ha bennem van a görcs, a pánik, a teljesítménykényszer, a megfelelési vágy, akkor ezek addig maradnak velem, amíg le nem játszom a meccset önmagammal. Minél inkább próbálom kizárni, elzárni, a fiók mélyére suvasztani, vagy éppen elterelő hadműveletet folytatni, kompenzálni, annál erősebben fognak majd a felszínre törni a társasjátékom következő kockáján. Kérlelhetetlenül bele fognak dörgölőzni a pofámba. Nevetnek majd rajtam a kényszereim, hiába léptem előre a bábummal, ők csak még erősebbek.
Kép: Flickr
Első lépésként, azt hiszem, jobb ha elfogadom, hogy ilyen vagyok. Teljesítenem kell – kattogok belülről folyamatosan. Ez kiviláglik abból is, hogy minden ciklus végét úgy várom, mint az egyetemen a vizsgaeredményeket. Vajon most sikerült-e? Összejött-e a baba? Aztán megérkezik a pánik: úristen, mi van, ha ebben a hónapban is megjön? Hát még nem dőlt ugyan össze a világ, és a teljesítménykényszeremet már darabokra cincálta a gyerekprojekt (talán nem véletlen), viszont a görcsös akarás és a pánik nem múlt még el. Ezek hűségesen kísérnek, levakarhatatlanok. Noha a baba hiánya valós problémának tűnik, valójában nem a világ vége. Nem ettől leszek jobb vagy rosszabb ember. És ez önmagában nem egy olyan gond, amely az életemet veszélyeztetné. Mégis, olykor rám tör egy szorongási hullám folyamatos kattogással kísérve, ezen nehéz úrrá lenni.
Egy amerikai terapeuta, hivatásos szorongás-szabotőr szerint létezik pár taktika, ami segíthet az aggodalmaskodás feloldásában.
1. Rúgd ki a “mi-van-ha”-bizottságot az elmédből. Nem egyszerű megszabadulni a vészmadár kórustól, amit nap, mint nap hallasz a fejedben. Érdemes azonban tudatosítani magadban, hogy nem áll fenn téged fenyegető veszély. A szorongás nem félelem. Ez utóbbinak a tárgya ugyanis valóságos, míg az előbbinek nem. Ha felismered, hogy naphosszat különböző forgatókönyveket gyártasz, sokkal könnyebben véget vethetsz a “mi-van-ha” gondolati spirálnak.
2. Felügyeld a belső dialógusod. Nézd meg milyen szavakat használsz, és szűrd ki az egészségtelen kifejezéseket. Úgy mint: utálom, hülye, csúnya, mindig, unszimpatikus, rossz, elromlott. Helyettesítsd a fekete-fehér nyelvezetet semlegesebb szókinccsel.
Kép: Flickr
3. Ismerd fel a viselkedési mintádat. Szorongó típusú emberek gyakran érzik, úgy, hogy megsértették őket az érzelmeikben. Valójában az érzelmek a gondolatok után keletkeznek. Ha hajlamos vagy túlreagálni helyzeteket, az valószínűleg azért van, mert a nem-adekvát érzelmek nem-adekvát reakciót váltanak ki. Ezért érdemes a következő diagramot észben tartani: gondolat -> érzelem > reakció. Vagyis nézd meg, hogy milyen gondolat váltotta ki az adott érzelmedet, majd reakciódat.
4. Szánj időt magadra és a jelenre. Próbálj ki meditációs technikákat, koncentrálj jobban a figyelmedre. Ne csak fizikailag, az elmédben is legyél jelen, ott, ahol vagy. Ne csinálj egyszerre több mindent, az csak szétforgácsolja a figyelmedet. Ha például főzöl, ne csekkolgasd állandóan az e-mailjeidet. Csak főzz és élvezd.
5. Fordíts több figyelmet az egészséges életmódra. Hülyén Érdekesen fog hangzani, de lélegezz! A lassú és mély lélegzet csökkenti a stresszt, ezért figyelj a légzésedre. Fontos még, hogy sok vizet igyál. Ha dehidratálódsz az az egész testedre kihat: a hormonszinted felborul, mert a vér az ereidben lelassul, az izmaid megfeszülnek és az agyad kapacitása is gyengül. Végül még egy jó tanács: aludj eleget. Ha fáradt vagy és irritált, a szorongásod csak fokozódik. 18 és 60 év között 7-9 óra az ajánlott alvási idő, ezt igyekezz szem előtt tartani.
Nos, ha nem is találtuk fel a spanyolviaszt, érdemes ezt a pár tippet észben tartani és bevetni a görcs elhatalamasodása ellen.
(forrás: Psychology Today)
Csatlakozz hozzám bátran a Facebookon is, hogy ne maradj le az új posztokról!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: