A mórok meséje Andalúziában Az eheti VKP poszt témája visszarepít engem egy csodálatos helyre, az Alhambra palotába. Tavalyhoz képest ugyanis most a budapesti kis lakásomban ücsörgök, miközben egy éve ilyenkor a granadai várkomplexum gyönyörű folyosóit és kertjeit jártam. Alhambra… mintha csak a szél suttogna lágyan a fülembe. Alhambra… tűzes lovak patajának hangja verődik vissza a… Tovább »
A számsorok és a betűk számodra többek egyszerű adatnál? Látod a zene hangjait? Hallod a szagokat? A szineztéziás embernek nincs szüksége tudatmódosító szerekre, hogy mindezeket érzékelje. Kiskorától fogva igen komoly asszociációi vannak a számokkal, betűkkel, hangokkal, szagokkal vagy akár formákkal kapcsolatban. A 2 mindig rózsaszín, az B betű fiatal fiú, a palacsinta illata pedig indigó… Tovább »
Egy év után sem lehet ezt megszokni. Megjön a menzesz, összeomlasz, gyorsan összekaparod magad, ne lássa senki a könnyeket. Persze pont ilyenkor jön szembe egy ragyogó kismama szép pocakkal, egy boldog kisgyerekes anyuka, és pont ilyenkor jut eszébe megkérdezni egy ismerősnek, hogy mikorra tervezitek a babát. Tudom, hogy nem szégyen, és hisztériának sem vennék, én… Tovább »
A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül…. Tovább »
Ül a sztárbákszban, görnyedve helyezi könyökét térdére. Öltönyös férfi, maga sem érti, miért vett egy kis csokor rózsaszín rózsát. Várja a múzsát, issza a láttét, a bögrén a neve: Te Balek. Napbarnított, határozott arca most kissé gondterhelt, ijedten néz maga elé: nem fog már jönni, hiába a rózsa. Ül tovább… Tovább »
