Végtelenül Nő

Az ünnep a lélek desszertje. Ösztönös erő hajtja az embert, hogy megmerítkezzen az ünnepnapok színes, meghitt és felemelő érzésvilágában. Nincsen civilizáció ünnep nélkül. Ez talán az egyik legősibb emberi tulajdonság: összejönni, együtt lenni, (meg)emlékezni, szórakozni, közösen enni. Jelentős összetartó erő. A szociológus Émile Durkheim, így fogalmazta meg: “ha összegyűlnek az emberek, közeledésükből elektromosságféle keletkezik, melytől… Tovább »

Ülsz a kád szélén, magadba roskadva, sajnálod magad, de rettenetesen, amiért a világ összeesküdött ellened. Hiába lebeg a cél előtted, hiába teszel lépéseket – olykor kicsiket, olykor nagyokat -, mégsem éred el a vágyad tárgyát. Csalódsz, sokszor, sokat. Csak ülsz, zokogsz, okolod a körülményeket, magadat, a sorsot. És azt érzed, hogy jól esik. Lefekvéskor még… Tovább »

Pár évvel ezelőtt munkaúton jártam Párizsban. Amikor leszállt a gépünk, a kolléganőmmel taxiba vetettünk magunkat. A sofőr egy észak-afrikai származású férfi volt, talán második generációs bevándorló – vagyis ő már Franciaországban született, francia állampolgárként. Kedélyesen elcseverésztünk mindenféléről, ahogy azt ilyenkor szokás, majd amikor taxisunk megtudta, hogy magyarok vagyunk, nekünk szegezte a kérdést: “de hát a… Tovább »

A mórok meséje Andalúziában Az eheti VKP poszt témája visszarepít engem egy csodálatos helyre, az Alhambra palotába.  Tavalyhoz képest ugyanis most a budapesti kis lakásomban ücsörgök, miközben egy éve ilyenkor a granadai várkomplexum gyönyörű folyosóit és kertjeit jártam. Alhambra… mintha csak a szél suttogna lágyan a fülembe. Alhambra… tűzes lovak patajának hangja verődik vissza a… Tovább »

A számsorok és a betűk számodra többek egyszerű adatnál? Látod a zene hangjait? Hallod a szagokat? A szineztéziás embernek nincs szüksége tudatmódosító szerekre, hogy mindezeket érzékelje. Kiskorától fogva igen komoly asszociációi vannak a számokkal, betűkkel, hangokkal, szagokkal vagy akár formákkal kapcsolatban. A 2 mindig rózsaszín, az B betű fiatal fiú, a palacsinta illata pedig indigó… Tovább »

Őszinte leszek, utoljára hatévesen jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy testvér. Ez a fellángolásom azonban nem tartott sokáig, és azóta sem sajnálom, hogy egykének születtem. Nem gondolom, hogy az egygyermekes családok a legideálisabbak, mint, ahogy azt sem, hogy csak és kizárólag többgyerekes családban érdemes felnőni. Van, akinek ezt dobta a gép, van, akinek amazt…. Tovább »

A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül…. Tovább »

Zuhanok, szürke homályos köd vesz körül. Zizegő-sistergő hang kúszik felém a távolból, egyre erősebb. Filmszakadás, sípol a fülem. Kint vagyok. Kopaszodó, szemüveges férfi hajol fölém. A szemében jóság, mosolyog: “Te vagy az?” – kérdi, vagy talán csak mondja, a TE szócskán van a hangsúly. A szája nem mozog, csak az elmémben hallom a hangját. A férfi… Tovább »

  Ül a sztárbákszban, görnyedve helyezi könyökét térdére. Öltönyös férfi, maga sem érti, miért vett egy kis csokor rózsaszín rózsát.   Várja a múzsát, issza a láttét, a bögrén a neve: Te Balek.     Napbarnított, határozott arca most kissé gondterhelt, ijedten néz maga elé: nem fog már jönni, hiába a rózsa.   Ül tovább… Tovább »

Bár a szó szoros értelmében nem rendelkezem semmilyen fóbiával, mégis a héten volt egy fura élményem. Egyik barátnőm kitalálta, hogy menjünk el egy kiszabadulós játékra. Először igent mondtam, majd az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy riadalmat érzek a szabadulós szoba gondolatára. Én egyértelműen nem akarok menni. Abban a minutumban kapnék pánikot, amikor ránk zárnák az… Tovább »