Végtelenül Nő

A császármetszés margójára: fáj, hogy nem tudtam magam megszülni a gyerekem

A minap láttam egy művészi fotósorozatot egy kismamáról, aki kádban szülte meg ikreit. A kisördög pedig megszólalt bennem, bezzeg neki sikerült természetes úton megszülnie, nekem meg nem. Nem sokkal később egy zárt fórumon is felmerült a téma egy szintén császáros anyukával beszélgetvén: vajon nem lehet, hogy minden boldogság ellenére a szülésem mégis csak traumatikus volt?… Tovább »

A szülőszoba ajtajában – pánik és meghatottság

Az osztályos nővérke mosolyogva megtartja nekem az ajtót, köszön, végigmér engem és a pocakomat azzal a mindent tudó, kedves tekintetével. Habos kávéval a kezében egyensúlyoz. Csupa szív. Én CTG-re megyek, ő most kezdi a műszakját. Végigsétálok a szülészeten, kora reggel van, most indul be az élet. Szó szerint is. Kiszűrődik a csecsemők sírása a szobákból,… Tovább »

Vajon elég jó szülő leszek?

Oké, összehozni sem volt egyszerű feladat, na de vajon milyen lesz felnevelni? Hamarosan világra jön a kislányom, és egyre többet foglalkoztat a kérdés miszerint milyen szülő is leszek én. Jó, rossz, közepes? Hogyan legyek elég jó? Bruno Bettelheim, pszichoanalitikus által évtizedekkel ezelőtt megalkotott fogalom, az elég jó szülőség gyakorlatilag annyit tesz, hogy folyamatosan figyeljük a… Tovább »

A meddőséggel folytatott harc megváltoztatott

Van-e értelme a meddőséggel folytatott harcnak? A kérdés nem költői. Nagyjából minden ötödik, párkapcsolatban élő és gyermeket tervező nő felteszi magának. Hol sóhajtva, hol sírva, hol rezignáltan. Számomra – bármilyen hihetetlen – volt értelme a fogantatási problémáknak és a küzdelemnek. Hiába van most boldogság, nem feledem, honnan jöttem. Szögezzük le az elején: mindenkinek más az… Tovább »

Édes kislányom, hogyan birkózol majd meg ezzel a világgal?

Édes kislányom! Okkal választottál minket szüleidnek, és okkal választottad az időpontot is, amikor világra jössz. Talán sokkal bölcsebb vagy, mint én most. De olykor elgondolkozom: hogyan birkózol majd meg ezzel a világgal? Rengeteg szépség és csoda van ezen a földön. Ugyanakkor megrettenek néha. Miféle világot hagyunk hátra neked? Olyan világ ez, ahol az emberek egy… Tovább »

Anyaság: az álmokon keresztül üzen a magzat

Az egyik legcsodálatosabb dolog az anyává válásban, hogy már a kezdetektől szoros kapcsolatban vagyok a babával. Tulajdonképpen már azelőtt üzent nekem, hogy pozitív lett volna a terhességi teszt.  A várandósságom 3. hetében még nem tudtam, hogy egy pici élet cseperedik a méhemben. Jeleket viszont már adott. Nagy álmodó vagyok, így talán nem is meglepő, hogy… Tovább »

6 dolog, amit a terhességem első harmadában tanultam

A várva várt pozitív teszt és az örömkönnyek után az ember lánya hamar rádöbben, hogy a várandósság megváltoztatja az életét – ha küzd ellene, ha nem. Én úgy gondoltam, hogy a magam 30 évével már elég felkészült vagyok a terhességre, hiszen olvastam, hallottam róla eleget, nyitottan fordultam a babát váró barátnőim felé is; mégis akadt… Tovább »

A baba már úton van

Nagyon vártam már ezt a bejegyzést. Voltaképpen az egész blogot ez a téma keltette életre kicsivel több, mint  egy évvel ezelőtt. Akkor azt írtam, a fogantatási probléma hozta el nekem az üzenetet: szükség van a női erő felébresztésére és mozgásba hozására. Nos, tettem egy hatalmas kört az elmúlt két évben, visszatértem a kiinduló pontomhoz, ám… Tovább »

Áldozatnak lenni: de miért is jó ez nekem?

Van az úgy, hogy az ember – nemtől, faji hovatartozástól és társadalmi státusztól függetlenül – belép az áldozat szerepébe, és olyan játszmákba kezd, amelyekben látszólag igencsak kényelmetlenül érzi magát. Valójában szüksége van a szerepre. Vagy mert ezt tanulta meg, vagy mert valamiféle én-igényét elégíti ki a helyzet. Egy biztos: eszébe sem jut a sorsán változtatni…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!