Végtelenül Nő

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Álomélet, álommunka

Az álommunka nem munka. Hanem maga az élet, az álomélet. Az álommunka rugalmas. Ha akarsz 7-re jársz be, ha akarsz 1-re. Ha úgy tetszik otthonról dolgozol, ha éppen társaságra vágysz, akkor az irodából, a kávézóból vagy a plázsról.  Az álommunka kreatív. Nem nyolcórás, irodában ülős, adminisztratív, monoton munka. Irigylem az írókat, költőket, zenészeket, tudósokat, kutatókat,… Tovább »

Egy szoba lehetősége

Évekkel ezelőtt azért vettünk nagyobb lakást, hogy majd legyen külön gyerekszoba. Jelenleg ez a helyiség szárítóként és limlomosként funkcionál. Nem mindig jó érzés oda bemenni. Két félszobánk van. Az egyik a mi hálónk, kényelmes kis kuckó. A másikat, amely közvetlenül a mi szobánk mellett van, a leendő gyerekünknek szántuk. Csendes belső udvarra néz, el van… Tovább »

Szédülés, amikor a tested megálljt parancsol

Egyik nap arra ébredtem, hogy forog velem a szoba. Úgy éreztem, mintha mozogna a szekrény az ágyunk mellett. Behunytam a szemem. Hátha csak még kómás vagyok, és nem tértem teljesen magamhoz. Újra kinyitottam, továbbra is forgott minden. Körbe-körbe. Állítsa le valaki – gondoltam kétségbeesetten. Felültem az ágyon, eszembe jutott, hogy néhány éve volt már hasonló…. Tovább »

Szégyelltem, hogy nővé érek – történetek a menzeszről (2. rész)

A nők ügyes taktikával húzzák csőbe a pasikat. Szexisnek, vonzónak és jól ápoltnak mutatják magukat, holott havonta véreznek rendszeresen, napokon át. Gusztustalan? Ez a természet rendje. A menstruáció elrejtése azonban nem kevés odafigyelést és előkészületet igényel. Az előző bejegyzésemben néhány nőtársam már mesélt arról, milyen emlékeik vannak az első vérzésükről. Most is hoztam történeteket, amelyekből… Tovább »

“Ugyan… semmit sem tettem, csak épp megtörtént velem” – történetek a menzeszről (1. rész)

A menstruáció női ügy. Ősidőktől fogva cipeljük magunkkal a havi bajt, ezt a sorsot, amely nőiségünk eszenciája. Hiába öntik el a médiát a tiszta, száraz érzés-reklámok, keveset beszélünk róla, próbáljuk leplezni, hogy havonta egyszer napokon keresztül vérzünk. Pedig ahány nő, annyi menstruáció. Nincs két egyforma történet. Olvasóim és bloggertársaim megosztották velem az élményeiket. Pletyizzünk hát… Tovább »

Levél a bennem élő nőnek

Kedves Végtelenül Nő! Te már csak nevetsz azon a férfiak által hangoztatott elképzelésen miszerint nőnek lenni könnyű. Pedig nem mindig áldásos ez a lét. Amíg kislány vagy, féltenek, nehogy valami bajod essen. Sorjáznak a parancsok: viselkedj illedelmesen, ne beszélgess idegenekkel. Ne futkározz sokat, mert elesel és összepiszkolod magad, öltözz fel rendesen, különben meghűlsz.  Aztán jön… Tovább »

A negatív gondolati spirál csapdája

Ülsz a kád szélén, magadba roskadva, sajnálod magad, de rettenetesen, amiért a világ összeesküdött ellened. Hiába lebeg a cél előtted, hiába teszel lépéseket – olykor kicsiket, olykor nagyokat -, mégsem éred el a vágyad tárgyát. Csalódsz, sokszor, sokat. Csak ülsz, zokogsz, okolod a körülményeket, magadat, a sorsot. És azt érzed, hogy jól esik. Lefekvéskor még… Tovább »

Egyke vagyok és normális

Őszinte leszek, utoljára hatévesen jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy testvér. Ez a fellángolásom azonban nem tartott sokáig, és azóta sem sajnálom, hogy egykének születtem. Nem gondolom, hogy az egygyermekes családok a legideálisabbak, mint, ahogy azt sem, hogy csak és kizárólag többgyerekes családban érdemes felnőni. Van, akinek ezt dobta a gép, van, akinek amazt…. Tovább »

Holnapra jobban leszek…

Egy év után sem lehet ezt megszokni. Megjön a menzesz, összeomlasz, gyorsan összekaparod magad, ne lássa senki a könnyeket. Persze pont ilyenkor jön szembe egy ragyogó kismama szép pocakkal, egy boldog kisgyerekes anyuka, és pont ilyenkor jut eszébe megkérdezni egy ismerősnek, hogy mikorra tervezitek a babát. Tudom, hogy nem szégyen, és hisztériának sem vennék, én… Tovább »

Félelmek az anyává válástól

Egy tágas, fákkal szegélyezett téren vagyunk, két oldalt irodaházak. A tér közepén egy baldachinos ágy. A férjemmel sétálunk, a 9. hónapban vagyok. Hirtelen megindul a szülés, a férjem lefektet az ágyra, egyből körülöttem teremnek az ápolók és orvosok. Ránézek az uramra, és megkérem, szülje meg helyettem a babát. Ő készségesen bólint: persze, megteszi értem.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!