
A szívem egyre inkább megtelik fájdalommal. Könnyek buknak ki a szememből, amikor olyan képeket látok, ahol menekültek alszanak egy priccsen, fejük alatt a motyójuk – ennyi maradt az életükből. Rettenetesen megráz az is, ahogyan tolonganak fel a buszra egymást taposva, félve, hogy nekik már nem jut hely. És görcsbe szorul a gyomrom, amikor a rendőrökkel…
Tovább »