Végtelenül Nő

A negatív gondolati spirál csapdája

Ülsz a kád szélén, magadba roskadva, sajnálod magad, de rettenetesen, amiért a világ összeesküdött ellened. Hiába lebeg a cél előtted, hiába teszel lépéseket – olykor kicsiket, olykor nagyokat -, mégsem éred el a vágyad tárgyát. Csalódsz, sokszor, sokat. Csak ülsz, zokogsz, okolod a körülményeket, magadat, a sorsot. És azt érzed, hogy jól esik. Lefekvéskor még… Tovább »

Színes számok, hangos betűk – az élet szineztéziásként

A számsorok és a betűk számodra többek egyszerű adatnál? Látod a zene hangjait? Hallod a szagokat? A szineztéziás embernek nincs szüksége tudatmódosító szerekre, hogy mindezeket érzékelje. Kiskorától fogva igen komoly asszociációi vannak a számokkal, betűkkel, hangokkal, szagokkal vagy akár formákkal kapcsolatban. A 2 mindig rózsaszín, az B betű fiatal fiú, a palacsinta illata pedig indigó… Tovább »

Félelmek az anyává válástól

Egy tágas, fákkal szegélyezett téren vagyunk, két oldalt irodaházak. A tér közepén egy baldachinos ágy. A férjemmel sétálunk, a 9. hónapban vagyok. Hirtelen megindul a szülés, a férjem lefektet az ágyra, egyből körülöttem teremnek az ápolók és orvosok. Ránézek az uramra, és megkérem, szülje meg helyettem a babát. Ő készségesen bólint: persze, megteszi értem.... Tovább »

Magadat viszed mindenhova, akárhova is menjél – avagy hogyan győzzük le a GÖRCSöt

A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül…. Tovább »

Nők és gyökerek

Zuhanok, szürke homályos köd vesz körül. Zizegő-sistergő hang kúszik felém a távolból, egyre erősebb. Filmszakadás, sípol a fülem. Kint vagyok. Kopaszodó, szemüveges férfi hajol fölém. A szemében jóság, mosolyog: “Te vagy az?” – kérdi, vagy talán csak mondja, a TE szócskán van a hangsúly. A szája nem mozog, csak az elmémben hallom a hangját. A férfi… Tovább »

Az Álmodó-klán

Bálint kopogó léptek zajára riadt fel. Nyikorgott a padló, nyílt az ajtó, és a kis húga egy szempillantás alatt bevetette magát bátyja ágyába. Megint rosszat álmodott – gondolta magában a fiú. Erősen magához húzta Rózsikát, és puszit nyomott a homlokára. Hosszú percek teltek el, mire a lány suttogva megszólalt. – Apussal voltam a háborúban. Nagyon… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Fóbiák

Bár a szó szoros értelmében nem rendelkezem semmilyen fóbiával, mégis a héten volt egy fura élményem. Egyik barátnőm kitalálta, hogy menjünk el egy kiszabadulós játékra. Először igent mondtam, majd az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy riadalmat érzek a szabadulós szoba gondolatára. Én egyértelműen nem akarok menni. Abban a minutumban kapnék pánikot, amikor ránk zárnák az… Tovább »

Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut

Az utóbbi hetek témája számomra a hit mellett a stressz. Több felől jön ez felém: biorezonenciás vizsgálat, vérvizsgálat, laborértékek. És mindeközben még soha nem voltam olyan nyugodt, mint most. A munkámban nincsen stressz, délután 6-kor kiesik a kezemből a toll, szó szerint. Nem kell korán kellnem, nem kell órákat bumliznom a melóba. Napi 8 órát… Tovább »

Húsvéti megvallás

Határozottan szeretem a Húsvétot. Sokkal fenségesebbnek, misztikusabbnak és egyben emberközelibbnek érzem, mint a Karácsonyt. Kevésbé rohanós, kevésbé anyagias, kevésbé megőrülős. Sokkal inkább befelé fordulós és megtisztulós.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!