Végtelenül Nő

Kitiltott a Facebook, mert szerinte nem az igazi nevem használom. Nagy nehézségek árán visszajutottam, azonban komolyan elgondolkodtam, hogy szeretném-e továbbra is használni. Kicsit patthelyzet, hiszen nagyon sok mindent bonyolítok a közösségi portálon keresztül. De vajon megéri-e feláldozni a privát szférámat ezért? Az egyik bejelentkezésnél kérte a közösségi oldal, hogy konfirmáljam a nevemet. Az indoklás az… Tovább »

A tragikus keddi események után a belgák  úgy döntöttek, nem hagyják magukat. Miközben folynak a razziák valamint az igazságügyi és belügyminiszter is beadta a kormányfőnek a lemondását, Belgium polgárai a maguk módján próbálják feldolgozni a történteket.... Tovább »

Önmegvalósítás a szülés által, anyaság, gondoskodás a családról, háttérmunkák elvégzése, otthon csinosítása, lágyság, érzelmesség megélése a férfi helyett? Az elmúlt hetekben a sajtó hangos volt a női “princípiumtól”, a “gender-őrülettől” és a női önmegvalósítás “legmagasabb fokától”.  De mégis mi a nő szerepe? Előre le fogom lőni a poént: semmi. Pontosítok. Nincsen konkrét, meghatározott szerepe. Ahogy… Tovább »

Elnézést kell kérnem Kövér Lászlótól. Elnézést, hogy harmincévesen, nőként dolgozni merek. Hogy így veszem ki a részem az állam és a magyar társadalom fenntartásából. Hogy rendesen befizetem az adóimat és járulékaimat, minden hónapban tetemes összeget juttatva többek között az állami nyugdíjintézetnek és az OEP-nek.      Elnézést azért is, amiért magánorvoshoz kell járnom, hogy gyermekem… Tovább »

Párizs sosem lesz már olyan, mint volt. A pénteki terrortámadások örökre átrajzolták az erőviszonyokat: a bohém, gondtalan, hiú város most már jó sokáig zavart marad. A jövőről sajnos vannak elképzeléseim, de ezeket most inkább nem fejteném ki. Azt viszont szívesen elmondom, mit tanultam a franciáktól. Éltem is náluk, sokat is jártam feléjük. Párizs engem mindig… Tovább »

Nagy meglepetés ért a minap, a Meddő vagyok – Anya leszek és a 160gramm blog írói ugyanis megtiszteltek azzal, hogy engem jelöltek meg az egyik kedvenc blogukként. Melengeti a szívemet, és örülök is a visszacsatolásnak. Kezdő blogger nem is kaphat szebb elismerést 🙂 Köszöm ezúton is Cseresznyevirágnak és Izának! Mi is pontosan ez a díj, a Liebster Blog… Tovább »

A szívem egyre inkább megtelik fájdalommal. Könnyek buknak ki a szememből, amikor olyan képeket látok, ahol menekültek alszanak egy priccsen, fejük alatt a motyójuk – ennyi maradt az életükből. Rettenetesen megráz az is, ahogyan tolonganak fel a buszra egymást taposva, félve, hogy nekik már nem jut hely. És görcsbe szorul a gyomrom, amikor a rendőrökkel… Tovább »

A minap gyógyszereket és tisztasági szereket vittünk a Keletibe az önkéntes orvosoknak. Megdöbbentő volt a saját szememmel látni mindazt, ami már napok óta a világsajtó vezető híre volt. Rengeteg ember, mindenhol. A férfiak fent gyűltek össze, beszélgettek, tanácskoztak, az asszonyok és gyerekek jószerivel pedig lent az aluljáró falai mellett húzták meg magukat. Sok kicsi rajzolt… Tovább »

A napokban elöntötték a közösségi oldalakat a szivárványos fotók. Pár napja az amerikai Legfelsőbb Bíróság ugyanis zöld utat engedett a melegek házasságának szerte az Államokban. A Facebook pedig úgy gondolta megünnepelni ezt a döntést, hogy kreált egy toolt, amelynek segítségével a felhasználók a profilképüket szivárványossá varázsolhatják. Ez is egy fajtája a szolidaritásnak. De szerintem sokkal… Tovább »

Pár évvel ezelőtt munkaúton jártam Párizsban. Amikor leszállt a gépünk, a kolléganőmmel taxiba vetettünk magunkat. A sofőr egy észak-afrikai származású férfi volt, talán második generációs bevándorló – vagyis ő már Franciaországban született, francia állampolgárként. Kedélyesen elcseverésztünk mindenféléről, ahogy azt ilyenkor szokás, majd amikor taxisunk megtudta, hogy magyarok vagyunk, nekünk szegezte a kérdést: “de hát a… Tovább »