Végtelenül Nő

Mi a nő szerepe a társadalomban?

Önmegvalósítás a szülés által, anyaság, gondoskodás a családról, háttérmunkák elvégzése, otthon csinosítása, lágyság, érzelmesség megélése a férfi helyett? Az elmúlt hetekben a sajtó hangos volt a női “princípiumtól”, a “gender-őrülettől” és a női önmegvalósítás “legmagasabb fokától”.  De mégis mi a nő szerepe? Előre le fogom lőni a poént: semmi. Pontosítok. Nincsen konkrét, meghatározott szerepe. Ahogy… Tovább »

Elnézést kérek Kövér Lászlótól

Elnézést kell kérnem Kövér Lászlótól. Elnézést, hogy harmincévesen, nőként dolgozni merek. Hogy így veszem ki a részem az állam és a magyar társadalom fenntartásából. Hogy rendesen befizetem az adóimat és járulékaimat, minden hónapban tetemes összeget juttatva többek között az állami nyugdíjintézetnek és az OEP-nek.      Elnézést azért is, amiért magánorvoshoz kell járnom, hogy gyermekem… Tovább »

Adj, hogy mások is adhassanak

Te mit szólnál, ha a karácsonyfa alatt idén könyv, parfüm, borotva és konyhai robotgép helyett egy adománykártya lenne?  Ha a szeretetteid az összeget, amelyet neked szántak csecsebecsére, inkább jótékony célokra áldoznák.  Ennyi lenne a kártyán rajta: “Szívem,  a nevedben 5000 forintot adományoztam egy állatmenhelynek/hajléktalan otthonnak /kórháznak stb”. Furán hangzik? Advent tájékán felszaporodnak az adakozni vágyók… Tovább »

Vigyázz: az vagy, amit elhiszel!

A párizsi terrorcselekmények kapcsán a fél világ felbolydult. A média megállás nélkül zúdítja ránk a merényletekről szóló híradásokat. Nyilvános hajtóvadászat indult a terroristák ellen. Nyakig benne vagyunk mindannyian. Azon vettem észre magam a harmadik nap környékén, hogy állandóan böngészem a közösségi oldalakat, nézem a CNN-t, olvasom a híreket, és szinte már várom, hogy történjen valahol… Tovább »

5 dolog, amit a franciáktól tanultam

Párizs sosem lesz már olyan, mint volt. A pénteki terrortámadások örökre átrajzolták az erőviszonyokat: a bohém, gondtalan, hiú város most már jó sokáig zavart marad. A jövőről sajnos vannak elképzeléseim, de ezeket most inkább nem fejteném ki. Azt viszont szívesen elmondom, mit tanultam a franciáktól. Éltem is náluk, sokat is jártam feléjük. Párizs engem mindig… Tovább »

Belénk égett programok

Az elmúlt egy hónapban többször is belefutottam a témába: rengeteg felesleges, régről megmaradt programot futtatunk magunkban. A mindennapjainkat itatja át láthatatlanul. Egyes esetekben igen kártékonyak is lehetnek ezek a belénk táplált programok, hiedelemnek. A többségüket gyerekkorunkból, otthonról, iskolából hozzuk. Alapvető igazságként kezeljük ezeket. Többnyire csak akkor tudatosul bennünk, hogy léteznek, ha valaki felhívja rájuk a… Tovább »

Meg sem fogant a baba, de már rossz anya vagyok

Nem csak a gyereket nevelő anyákra és kismamákra, de a reménybeli anyukákra is hatalmas nyomás nehezedik – tapasztalatból mondom. Mindenki jobban tudja nálad, hogy mikor jó szülni, milyen vitaminkomplexumokat/csodabogyókat kell szedned, és melyik meddőségi klinika a legjobb az országban. És ha te nem követed még a hold állását is a fogantatás tervezésében, akkor bizony sz.ranya… Tovább »

Meddőség: a test, a lélek és az üzlet

Egyre több meddőségi centrum honlapját böngészem mostanában. Bevallom őszintén – egy-kettő kivételével – szinte az összes megrémiszt. Olyanokról beszélnek, mint eredményesség, hatékonyság meg sikeresség. Százalékokkal dobálóznak és különböző mesterséges megtermékenyítési beavatkozások terminus technikusaival.  Van egy sanda gyanúm az árlistát böngészve: nem a meddőségi probléma okára akarnak rájönni és természetes úton kezelni azt, hanem igyekeznek gyorsan… Tovább »

Nekem Európa a hazám!

A szívem egyre inkább megtelik fájdalommal. Könnyek buknak ki a szememből, amikor olyan képeket látok, ahol menekültek alszanak egy priccsen, fejük alatt a motyójuk – ennyi maradt az életükből. Rettenetesen megráz az is, ahogyan tolonganak fel a buszra egymást taposva, félve, hogy nekik már nem jut hely. És görcsbe szorul a gyomrom, amikor a rendőrökkel… Tovább »

Miért jobb a Keleti aluljárója, mint a menekülttábor?

A minap gyógyszereket és tisztasági szereket vittünk a Keletibe az önkéntes orvosoknak. Megdöbbentő volt a saját szememmel látni mindazt, ami már napok óta a világsajtó vezető híre volt. Rengeteg ember, mindenhol. A férfiak fent gyűltek össze, beszélgettek, tanácskoztak, az asszonyok és gyerekek jószerivel pedig lent az aluljáró falai mellett húzták meg magukat. Sok kicsi rajzolt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!