Határozottan szeretem a Húsvétot. Sokkal fenségesebbnek, misztikusabbnak és egyben emberközelibbnek érzem, mint a Karácsonyt. Kevésbé rohanós, kevésbé anyagias, kevésbé megőrülős. Sokkal inkább befelé fordulós és megtisztulós.
Szeretek leülni a vasárnapi, húsvéti reggelihez. Kényelmesen, kiélvezve, megélve fogyasztjuk ilyenkor el a sonkát tormával, friss zöldségekkel és a házi készítésű kenyerünkkel. Ilyenkor már általában jó az idő, süt a nap, rügybe borulnak a fák, megújul a természet. Mi is levetjük a zord hangulatunkat, és eldobjuk mindazt, ami már nem szolgál.
Gyerekkoromtól fogva ösztönösen jobban vonzódtam a Húsvéthoz, mint a Karácsonyhoz. Mélázós típus vagyok, nem vagyok oda a nagy nyüzsgésért, az erőltetett társalgásért, talán ezért is szeretem ezt az ünnepet – sokkal csendesebb. Az üzenet amelyt közvetít: bűnök eltörlése és a feltámadás. Újjászületés.
Említettem már, hogy még csak most keresem az utamat Istenhez. Én a Viskót olvasva értettem meg egy fontos dolgot: a keresztre feszítéssel Jézus az összes bűnünket magára vette, és mindezt azért, hogy megszüntesse a szakadékot, amely Isten és ember között tátong. Isten fia elkerülhette volna a kereszthalált, hiszen annyi csodát tett már. A legnagyobb csodája mégis az volt, hogy egy lett közülünk és emberként távozott a Földről. Ezzel pedig letépte a tapaszt a sebről, szabad utat engedve a gyógyulásnak. Istenhez nem kell ugyanis szabályokon keresztül kapcsolódni, az ő szíve mindig nyitva. Pontosan ezért gondolom, hogy minden vallásban ugyanaz a Mindenható Isten jelenik meg. Sőt mi több, minden tiszta szívben Isten lakozik.
Nem tudom, hogy Jézus valóban létezett-e. Nem tudom, hogy valóban el tudott volna menekülni a halálos ítélet elől. Nem tudom, hogy őt Isten küldte-e hozzánk. HINNI viszont hihetek a történetben. És ez pontosan elég ahhoz, hogy én is egy kicsit meghaljak Húsvétkor és feltámadjak. Újra és újra.
A Húsvét nekem az enyhülést és az új kezdetet hozza magával. Hol kicsit, hol nagyot.
Jó pár éve már, hogy két éven keresztül nagymamámat cipeltem elvonóról ki és be – alkoholista volt. Mindig visszaesett. A pszichiátriai kezelések hosszú sora után végül egy belgyógyászati rehabilitációs osztályon kötött ki. Heteket töltött már bent, amikor Húsvétkor kiengedték a hosszú hétvégére. Én ugyan félve hoztam el, de a doki azt mondta, ő biztos benne, hogy nem fog inni azalatt a pár nap alatt. Hazavittem, majd fél nappal később telefonált a szomszéd, hogy nagymamám megint részeg. Feldúltan hívtam fel az orvost. Ő megdöbbenve hallgatta, hogy mi történt, megvolt róla győződve, hogy nagyim olyan erős lett, hogy már nem vágyik az alkohol után. Kétségbeesetten kérdeztem tőle, mit csináljak. A telefonvégén először csend lett, majd az idős orvos nyugodt erővel a hangjában így szólt: Szeresse! – ez azóta is a fülembe cseng. Az üzenet egyszerű volt, de lehengerlő. A szeretetnek hatalmas ereje van. Ha hiszitek, ha nem, ott kezdtem el igazán, szívből szeretni azt a nagymamámat, aki hosszú éveken keresztül annyi fájdalmat és bosszúságot okozott az alkoholizmusával. Nem volt könnyű menet, de megindult valami. Később visszavittem a kórházba. Nem tudom pontosan, hogyan, de a zseniális doki, aki elsősorban Ember volt (igen így, nagy E-vel), kigyógyította az alkoholizmusból. Az a Húsvét volt az utolsó, hogy nagyanyám a pohár után nyúlt.
Ma Ferenc pápa Twitteren üzent, nem tudom láttátok-e. Imádom őt! Ezt írta: Krisztus keresztje nem vereség: a kereszt szeretet és irgalmasság.
Csodaszépnek tartom ezt. Úgy érezzük, hogy a világ minden mocskával bekoszoltuk már a lelkünket, minden és mindenki ellenünk van, összeroppanunk a súly alatt, amit a vállunkon cipelünk. És mégis a kereszt amit hordunk nem a pokolba, hanem felfelé visz minket. A szívünk kénytelen lesz a mázsás súlyok alatt megpuhulni. Végre elkezdhetünk szeretni és irgalmasnak lenni. Számomra legalábbis ez az üzenet.
Áldott Húsvétot kívánok nektek, sok-sok csöndes vagy akár hangos csodával!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: