1.0Végtelenül Nőhttps://vegtelenulno.cafeblog.huVégtelenül Nőhttps://vegtelenulno.cafeblog.hu/author/nyarifecskegmail-com/<p><strong>Van-e értelme a meddőséggel folytatott harcnak? A kérdés nem költői. Nagyjából minden ötödik, párkapcsolatban élő és gyermeket tervező nő felteszi magának. Hol sóhajtva, hol sírva, hol rezignáltan. Számomra - bármilyen hihetetlen - volt értelme a fogantatási problémáknak és a küzdelemnek. Hiába van most <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2016/04/06/a-baba-mar-uton-van/" target="_blank">boldogság</a>, nem feledem, honnan jöttem.</strong></p> <p>Szögezzük le az elején: mindenkinek más az útja, és minden párnak, nőnek mást tanít a meddősége. Vannak persze visszaköszönő történetek és érzések, de ezt az utat mindenkinek magának kell megjárnia. És sajnos azt sem tudhatjuk előre, hogy ki küzd csak ideiglenessel ezzel a problémával és ki az, aki végül gyermektelenül éli le az életét. </p> [caption id="attachment_1838" align="aligncenter" width="584"]<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/kanyargós-út.jpg"><img class=" wp-image-1838" src="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/kanyargós-út-600x400.jpg" alt="(Kép: Pixabay)" width="584" height="389" /></a> (Kép: Pixabay)[/caption] <p>Ennek ellenére hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Jómagam úgy érzem, nagyon másként vágok bele az anyaságba, mint, az, akinél hipp-hopp összejött a baba. Nem leszek tőle sem jobb, sem rosszabb. Viszont picit másként állok a dolgokhoz, mintha már az első próbálkozással teherbe estem voltam.</p> <p>Volt időm gondolkozni, na.</p> <p> </p> <p><span style="text-decoration: underline"><strong>Lazább lettem</strong></span></p> <p>Ez elsőre talán furán hangzik, hiszen a fogantatási problémák, vizsgálatok és beavatkozások hihetetlen görcsöt és frusztrációt okoznak. Sok-sok energia és lelkierő szükségeltetik hozzá. Egy meddő nő folyamatosan monitorozza magát. Méri reggelente ébredésnél a testhőjét, nézi a méhnyanyák állagát, sorra csinálja az ovulációs teszteket, szex után tíz percig szigorúan gyertyába vágja magát. Aztán a ciklus második felében pedig izgul, hogy vajon megjön-e vagy sem. Mindez nem éppen a lazaság malmára hatja a vizet.</p> <p>A kezdeti, pár hónapig tartó feszültség és <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/06/16/a-negativ-gondolati-spiral-csapdaja/" target="_blank">mélypont</a> után azonban én mindezekkel felhagytam. Egyszerűen elegem lett (na jó, a méhnyaknyákomat sosem vizsgálgattam, bevallom). Nem bírtam tovább, túl nagy volt bennem a kudarc érzése.</p> <p>Alapjáraton is eléggé <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/04/10/5-jel-hogy-kontrollmanias-vagy/" target="_blank">kontroll-mániás vagyok</a>. Erről sokat írtam már a blogomon. Talán ez volt az első tulajdonságom, amin tudatosabban kezdtem el dolgozni. Tudtam, hogy nincsen ez így jól. Hogy mindent, mindig kontrollálni akarok. Hogy mindenre van A és B tervem, sőt még C is. Hogy szinte állandó teljesítmény-kényszer alatt élek. Be kellett látnom, hogy az élet bizonyos területein ez igencsak pozitív tulajdonság, azonban <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/05/19/magadat-viszed-mindenhova-akarhova-is-menjel-avagy-hogyan-gyozzuk-le-a-gorcsot/" target="_blank">nem szabad mindenhová bevinnem</a>.</p> <p>Az a bizonyos másfél év megtanított arra, amit 30 év alatt nem sikerült észrevennem, illetve csak részben. Tudniillik, a természet és a sors sokkal jobban tudja. Nem lehet mindig agyból és akaratból élni. </p> <p><strong>Teret kell hagyni a spontaneitásnak, a hitnek és az alázatnak. Ha ez sikerült, ellazulsz. Innét tudod, hogy jól csinálod.</strong></p> [caption id="attachment_1839" align="aligncenter" width="600"]<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/relax-nő.jpg"><img class="size-large wp-image-1839" src="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/relax-nő-600x400.jpg" alt="(Kép: Pixabay)" width="600" height="400" /></a> (Kép: Pixabay)[/caption] <p>A terhességem elején nem volt mindig könnyű: sokszor kellett magamban tudatosítani, hogy minden rendben van. Persze, hogy aggódtam. Minden kismama aggódik, hát még egy meddő nő. De aztán bevillant: annyi mindenre tanított már a gyerek meg nemléte, hogy látnom kell, ez már nem rajtam múlik. </p> <p>Nos, továbbra sem vagyok egy földtől elrugaszkodott művészlélek, hiszen nem véletlenül kaptam a kontroll-mániámat sem a batyumba. De nem akarom túlizgulni a várandósságot. Nem vettem magamnak itthonra szívhangfigyelőt, nem várom tűkön ülve az ultrahangokat, hogy végre láthassam a babámat, nem járok feleslegesen babamozira, hogy folyamatosan lessem a magzatot. Egyszerűen azt érzem, hogy az idő 80%-ban hagynom kell "élni", fejlődni a gyerekem (nem állandóan simogatni a hasam, meg beszélni hozzá, direkt megmozgatni őt), a fennmaradó 20%-ban pedig foglalkozom vele, kapcsolódom hozzá lélekben. Ennél nem kell több a terhességem mostani szakaszában. </p> <p>Ő már most egy külön entitás, hiába él bennem, nem akarom őt bekebelezni.</p> <p> </p> <p><span style="text-decoration: underline"><strong>Feloldottam jó néhány lelki gátat magamban</strong></span></p> <p>Már a kezdetektől kerestem a lelki okokat, dolgoztam magamon. Meditáltam, elmentem Avivázni, voltam <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2016/02/21/5-dolog-amit-a-csaladallitason-tanultam/" target="_blank">családállításon</a>, jártam lelki segítőhöz, agykontrolloztam. Jó párszor kibillentem a komfortzónámból, de kellett ez is, hogy a szívemmel is lássak, ne csak a szememmel.</p> <p>Az Aviva közelebb vitt a testemhez és a női szerveimhez. A lelki segítővel is a nőiesség és a szív témakörét jártuk körül. Egy pránanadis kedves ismerőssel pedig meditációkat végeztünk az elmém lenyugtatására és a blokkok oldására. Az agykontroll segítségével pedig megtanultam jobban irányítani az intuíciómat és figyelni a testemre. </p> <p>Sokat gondolkodtam azon, hogy mik tarthatnak vissza lelki szinten a teherbe eséstől. Be kellett valljam magamnak, hogy vannak <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/05/21/felelmek-az-anyava-valastol/" target="_blank">félelmeim az anyasággal kapcsolatban</a>. Volt olyan időszak amikor <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/06/21/osszetartozas-es-testi-tunetek/" target="_blank">betegséget betegségre halmoztam</a>. Nyilván komoly összefüggés volt a lelki állapotom és az egészségem között. </p> <p><strong>Ahogy boncolgattam magamban a  nőiesség témakörét úgy nyíltam ki.</strong> Hét évnyi párkapcsolatban élés után erre azt hiszem szükség is volt. Nem akartam, hogy a gyerekprojekt miatt robotokká váljunk, akik csak meghatározott időben és pózban csinálják. Egy idő után elengedtem ezt a témát. És láss csodát, pont akkor, amikor még gondolni sem gondoltam az ovulációm időpontjára, bumm, teherbe estem :-) Szóval, éljen a spontaneitás!</p> [caption id="attachment_1840" align="aligncenter" width="600"]<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/feloldódás.jpg"><img class="size-large wp-image-1840" src="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/feloldódás-600x400.jpg" alt="(Kép: Pixabay)" width="600" height="400" /></a> (Kép: Pixabay)[/caption] <p> </p> <p><span style="text-decoration: underline"><strong>(Újra) megtaláltam az egyensúlyomat</strong></span></p> <p>Számomra mindig is az írás volt az az eszköz, amiben ki tudtam élni magam, ami segített feldolgozni a velem történteteket. Tizenéves korom óra írtam naplót. De írtam magamnak mesekönyveket és számtalan egyoldalas regényt is, amelyeket végül sosem folytattam.</p> <p>A gyermek iránti vágyódás és a meddőség körüli gondolatok miatt kezdtem el blogot írni. Már az elején direkt nem csak a babára koncentráltam, hanem magamra, a NŐ-re. Ezért lett Végtelenül Nő a blogom címe.</p> <p>Szépen lassan megnyíltam az olvasók felé, elkezdtem olyan témákat is behozni, amelyeknek nem volt ugyan köze a meddőséghez, de mélyen megérintettek engem. Volt, amikor nagyon <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/07/21/szedules-amikor-a-tested-megalljt-parancsol/" target="_blank">rágörcsöltem</a>, és volt, amikor könnyeket fakasztottam, talán egy <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/08/17/szeretni-az-alkoholista-csaladtagot-lehetseges/" target="_blank">kicsit reményt is adtam</a>. Ebben az egészben megtaláltam az egyensúlyomat, azt, aki vagyok. Sokszor persze más szemüvegen látom a világot, nem illeszkedem bele a főáramba. De mit tegyek, ez vagyok én.</p> <p>Az írás mellett egy coach is segített meglátni azt, aki és amilyen vagyok, hogy milyen játszmákat játszom. Ebből született egy elementáris írás (<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2016/01/19/uzenem-a-meddo-noknek-ne-legyenek-aldozatok/" target="_blank">Üzenem a meddő nőknek ne legyenek áldozatok</a>), majd a folytatása az áldozat szerepről (<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2016/03/08/aldozatnak-lenni-de-miert-is-jo-ez-nekem/" target="_blank">Miért is jó ez nekem?</a>). Remélem, hogy ez a felismerés segít majd nekem a későbbiekben is, a szülés és a gyereknevelés kapcsán. <strong>Mert most már tudom, hogy ér segítséget kérni és elfogadni azt. </strong></p> <p> </p> <p>Sokszor keseredtem el. De sosem adtam fel. És most már látom, hogy mindez értem volt. Tanultam, jó sokat. Hát ezért volt értelme a harcnak.</p> <p> </p> <h5>Köszönöm, hogy olvasol. A blogom nem frissül mindennap, de Facebookon is tudsz hozzám csatlakozni, ott igyekszem aktívabb lenni és érdekességekkel szórakoztatni (no nem minden percben, csak a jó ízlés határain belül). <a href="https://www.facebook.com/vegtelenulno/?ref=aymt_homepage_panel" target="_blank">Katt ide!</a></h5> <p> </p>richhttps://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2016/06/feloldódás-150x150.jpg150150