1.0Végtelenül Nőhttps://vegtelenulno.cafeblog.huVégtelenül Nőhttps://vegtelenulno.cafeblog.hu/author/nyarifecskegmail-com/<p style="text-align: justify"><strong>Az elmúlt egy hónapban többször is belefutottam a témába: rengeteg felesleges, régről megmaradt programot futtatunk magunkban. A mindennapjainkat itatja át láthatatlanul. Egyes esetekben igen kártékonyak is lehetnek ezek a belénk táplált programok, hiedelemnek.</strong></p> <p style="text-align: justify">A többségüket gyerekkorunkból, otthonról, iskolából hozzuk. Alapvető igazságként kezeljük ezeket. Többnyire csak akkor tudatosul bennünk, hogy léteznek, ha valaki felhívja rájuk a figyelmet (vagy értetlenül néz, hogy miért cselekszünk úgy, ahogy). </p> <p style="text-align: justify">Mindannyiunknak vannak saját, egyéni programjaink. A legkönnyebben úgy szedhetjük össze őket, ha elmerengünk a gyerekkorunkon és a szülőktől hozott mintákon. Mi az, amit sokszor hallottunk a szüleinktől, nagyszüleinktől? Milyen példákat láttunk magunk előtt? Milyen szokásokat tápláltak belénk az oviban, iskolában?</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong>Olyan vagy mint egy sajtkukac, ne izegj-mozogj már annyit!</strong></p> <p style="text-align: justify">Amikor én kezdtem az általános iskolát, még az volt a divat, hogy ha éppen nem írtunk semmit a füzetbe, hátratett kézzel kellett ülnünk a padban. Csak jelentkezéskor tehettük fel a kezünket. Ezzel tanítottak minket fegyelemre. Már akkor is utáltam.</p> <p style="text-align: justify">Kilencévesen egy külföldi iskolába kerültem, ott még hírből sem ismerték ezt a módszert. És mégis tudtak nyugodtan ülni a gyerekek a padban, ha kellett. Egyébként másfél órás volt a tanóra, nem 45 perces, és bőven volt csoportos feladat is - vagyis megmozgattak minket. A gyerek lételeme a mozgás és a világ felfedezése, miért szorítanánk le ezt a késztetést?</p> <p style="text-align: justify"> </p> [caption id="attachment_1369" align="aligncenter" width="497"]<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/children_jump.jpg"><img class=" wp-image-1369" src="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/children_jump-600x400.jpg" alt="Az élet igenis móka és kacagás (kép: Flickr, Jon Grainger)" width="497" height="331" /></a> Az élet igenis móka és kacagás (kép: <a href="https://www.flickr.com/photos/jongrainger/14869969397/in/photolist-oE1tQH-oQ2a-6T9kwc-7YQnmb-6R6cLq-s4m1nB-6R5N7f-7WuHRx-iAD1i-cXHyHU-bDrtFK-maemX-3KuJEN-6Gmhx-4kGN1-78RKXP-8k7Ui5-64Hccx-dbAvXG-dbAu6F-nxNdxC-kseTa5-6R5NNL-mE32Q-nkrAcF-7QcGHV-oebuc4-aV6pD-4hRPi-4R72K7-8rLtFZ-JQfVm-9n75WL-dbArbM-62ZHo-tFcutK-nxzsQa-5vuPya-3GXPLM-Rgtos-4R71Ef-5inEPT-9a9niF-bUvYhX-67jppr-6wMEMG-6D2JLu-fuBs4B-nre8ca-7PpLij" target="_blank">Flickr</a>, Jon Grainger)[/caption] <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Én alapvetően introvertált, megfontolt típus vagyok. Mostanában azonban jó pár mozgékony kollégával hoz össze a sors. Először mindig megijesztenek: <em>"te szent ég, milyen (hiper)aktívak, hogy lehet ezt bírni?!"</em>. Aztán mindig rájövök, hogy mennyi potenciál rejlik a (számomra) túlzott mozgásukban. Jönnek-mennek az irodában, ismerkednek, kapcsolatot építenek, cikáznak az agyukban az információk. Nem biztos, hogy az adminisztratív típusú munkára alkalmasak, de általában rettentő kreatívak.</p> <p style="text-align: justify">Igyekszem hát valamennyit magamba szívni az energiájukból. Kifejezetten szeretem a sajtkukacokat. Inspirálnak, mert más rúgóra jár az agyuk.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong>Senkiben sem bízhatsz, csak magadban</strong></p> <p style="text-align: justify">Ó mennyiszer hallottam én is gyerekként a közkedvelt mondást: <em>magad uram, ha szolgád nincs</em>. A világ kiszámíthatatlan, az emberek mindenhol csak át akarnak verni, a jövő bizonytalan. Csak és kizárólag magadra számíthatsz, hiszen az a biztos, amit te csinálsz meg.</p> <p style="text-align: justify"> </p> [caption id="attachment_1371" align="aligncenter" width="491"]<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/GI-Joe.jpg"><img class=" wp-image-1371" src="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/GI-Joe-600x450.jpg" alt="Tényleg GI Joe akarsz lenni? (kép: Flickr, (vhmh))" width="491" height="368" /></a> Tényleg GI Joe akarsz lenni? (kép: <a href="https://www.flickr.com/photos/vhmh96/7921566810/in/photolist-d516Q7-59ngDA-b9Uayx-5tWobB-6zjke5-5inNZu-Gf5y7-99HgXV-9dqbGn-5NaNao-8wW7ek-azbNo1-qZt4LQ-9kVfqB-QP9da-9HpaYz-55y5Hv-4UCpW5-9Q1U4V-8Z5VFB-emQW2-gafxe4-5Hvse2-5yFEyt-6qNhjw-gbHCg8-nPRxQ8-htiizw-95DbDo-5opgd2-5NhU6D-8Lnsky-bwRyyz-56Aj9P-7pFXtR-dcK66X-5uDEMj-59i334-5n9pWD-dcK8qY-arrFGa-5NoGVJ-8WEoEj-g6SnxH-9cUucL-5beKFv-fKeADX-8mPsS4-6a57B2-6Fkdmj" target="_blank">Flickr</a>, (vhmh))[/caption] <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Már többször írtam a <a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/05/19/magadat-viszed-mindenhova-akarhova-is-menjel-avagy-hogyan-gyozzuk-le-a-gorcsot/" target="_blank">teljesítmény-kényszerről</a>. Nos, az ide vezető út a fenti gondolatokkal van körbebástyázva. Kétségtelen, van jó oldala is a maximalizmusnak - hiszen az akarat és a tettek teljes hiánya sem vezet semmi jóra (és szintén a gyerekkori hiedelmekből táplálkozik). A túlzott akarás és megfeszülés azonban átbillenhet: amikor már mindenhol és mindenkiben csak a gonoszat látjuk, hajlamosak leszünk magunkat mártírnak vagy áldozatnak tekinteni. <em>Hiszen én mindent megteszek, erőmön felül teljesítek, és ez a hála, a nagy büdös semmit kapom vissza az élettől?</em> Ismerős, ugye?</p> <p style="text-align: justify">Mi lenne ha elengednéd a gyeplőt? Ha egy kicsit a sorsra bíznád magad? Mi a legrosszabb, ami történhet veled? Gondold végig.</p> <p style="text-align: justify">Az előbbihez szervesen kapcsolódik a következő a program is: <em>csak az az értékes, amiért megdolgoztunk</em>. Valahogy képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a siker és a jólét (jól-lét) csak úgy az ölünkbe hullhat. Nem arról van szó, hogy várni kell a sült galambot. Hanem arról, hogy engedni kell az Életnek, hogy tegye a dolgát.</p> <p style="text-align: justify">A (szívből) hívők és a természeti népek előnyben vannak. Teszik a dolgukat, élik az életet és hálásak, amikor összejönnek a dolgok. Mert tudják, hogy van, ami sokkal erősebb az embernél.</p> <p style="text-align: justify">(Ahogy írom ezeket a sorokat, beesik a mailboxomba egy hírlevél egy lelki segítőtől, akinél én magam is jártam már korábban. Ő is pont erről ír, milyen érdekes ez a szinkroncitás! Aminek jönnie kell, az jönni fog. <a href="http://us1.campaign-archive2.com/?u=c15748b211e9710e42c16a5a6&id=6386b3dceb" target="_blank">Katt ide</a> és olvass a semmi megtartó erejéről!)</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong>Egy jelentéktelen porszem vagyok a gépezetben</strong></p> <p style="text-align: justify">Kicsit ellent fogok most mondani önmagamnak. Eddig arról beszéltem, hogy a legjobb, ha elengedjük a kontrollt. Nos, ez attól is függ, hogy mi az a program, amit futattsz magadban. Ha a "<em>szegény én"</em> a programod, akkor nem árt ha kezedbe veszed a gyeplőt, és vele együtt a sorsodat.</p> <p style="text-align: justify">A minap láttam egy beszélgetést egy ismert színésznővel az egyik kereskedelmi csatornán. Az egyórás műsorból nekem úgy tűnt, hogy úgy érzi, akarata ellenére sodorja őt az ár. Őt csak kihasználta a bulvár; kihasználta a színházigazgató, akit ő támogatott a karrierjében, mégis kirúgta; kihasználja az állam, mert filléres fizetésből kell tengődnie.</p> <p style="text-align: justify"> </p> [caption id="attachment_1372" align="aligncenter" width="494"]<a href="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/szegény-én.jpg"><img class=" wp-image-1372" src="https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/szegény-én-600x400.jpg" alt="Elbújni mindig egyszerűbb? (Kép: Flickr, Paolo Margari)" width="494" height="329" /></a> Elbújni mindig egyszerűbb? (Kép: <a href="https://www.flickr.com/photos/paolomargari/1992019542/in/photolist-432C1w-8a3ZLT-4diX2R-9z3x7x-bfk2ac-6PPDC4-avm3BR-9FrpWs-5kzici-aN2B5x-6ojdf2-6e4GLR-bf58t6-DfPoC-891pPb-sL4sZ-iQpNN-6NkmjL-bpZvVo-6rNhrx-b2Sv5Z-Hc7SE-fx7ejr-AfdKv-5SyRgw-66K4rs-9kN3q-4w9zXd-bmKXr4-7Ytz9q-5Ygtnk-5Cr9LQ-7KWTKC-7Em3wn-hobkh-aVvFHn-aoXpdz-adidBQ-4T5FU9-2eRL2U-2nFT6y-5K5dU5-odJrQA-81u4Lo-69raj4-6iX6JF-9ejDZy-fANrs-bamdYV-7x6VEk" target="_blank">Flickr</a>, Paolo Margari)[/caption] <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Az ilyesmit hívom <em>szegény én</em>nek. Amikor úgy érzed, az égvilágon semmit sem tudsz irányítani. Ugyanaz a gyökere, mint "a világ rossz"-programnak. A különbség annyi, hogy itt az ember azt tanulja meg, hogy ő neki már mindegy, ő már beleragad a mocsárba, úgysem lehet onnét kihúzni, hiába kapálódzik.</p> <p style="text-align: justify">Véleményem szerint, ha már erre a Földre születtünk, tudomásul kell vennünk, hogy van szabad akaratunk. Van agyunk, van testünk, meg tudjuk tervezni az utunkat, el tudunk jutni A-ból B-be. Nem vagyunk eszköztelenek. Persze, tiszteletben kell tartani, hogy nem vagyunk Istenek.</p> <p style="text-align: justify">De megbújni csak azért, mert a félelmeink erősebbek...Megéri?</p> <p style="text-align: justify"> </p> <h4>Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon is, hogy ne maradj le a legfrisebbekről: katt <a href="https://www.facebook.com/vegtelenulno?ref=hl" target="_blank">IDE</a>!</h4> <p> </p>richhttps://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/11/szegény-én-150x150.jpg150150