<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Végtelenül Nő</provider_name><provider_url>https://vegtelenulno.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Végtelenül Nő</author_name><author_url>https://vegtelenulno.cafeblog.hu/author/nyarifecskegmail-com/</author_url><title>A negatív gondolati spirál csapdája</title><html>&lt;div&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ülsz a kád szélén, magadba roskadva, sajnálod magad, de rettenetesen, amiért a világ összeesküdött ellened. Hiába lebeg a cél előtted, hiába teszel lépéseket - olykor kicsiket, olykor nagyokat -, mégsem éred el a vágyad tárgyát. Csalódsz, sokszor, sokat. Csak ülsz, zokogsz, okolod a körülményeket, magadat, a sorsot. És azt érzed, hogy jól esik. Lefekvéskor még eszedbe jut a kudarcod, álomba sírod magad.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Reggel úgy ébredsz, mint akit fejbe kólintottak. Érzed a szádban azt a keserű ízt; szomorúság és tehetetlenség vegyül el benne. Napközben teszed a dolgodat, néha eszedbe jut a fájdalmad. Elbambulsz, sajnálod magad. Pörgeted a fejedben a negatív gondolatokat: &lt;em&gt;nekem semmi sem sikerül, béna vagyok, alkalmatlan vagyok, nem érdemlem meg, kitoltak velem&lt;/em&gt;. Irigykedsz más sikerére, és kárörvendve hallgatod a mások sikertelenségéről szóló történeteket. &lt;strong&gt;Egyszer csak azt veszed észre, hogy kényelmesen belefekszel a negatív hullámba. Sodródsz, egyre mélyebbre kerülsz.&lt;/strong&gt; Már semmi sem jó, semmi sem működik, mindenki rossz-gonosz körülötted, téged nem értenek meg.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Lassan már együtt érezni sem tudsz a bajba jutottakkal: &lt;em&gt;úgy kell nekik, megérdemelték - &lt;/em&gt;mantrázod magadban. &lt;em&gt;Ha nekem nem jó, másnak se legyen az&lt;/em&gt;. Mindent kritizálsz, a keserű íz a szádban pedig csak egyre erősebb. Erről eszedbe jut a saját nyomorod. Kisírt szemekkel kelsz fel reggel. Nem érdekel már a munkahelyi terefere, nem veszed a lapot, a vicceket. A párod otthon mintha nem venné észre, hogy mennyire szenvedsz. &lt;strong&gt;Gyűröd tovább a napokat, minden szürke körülötted. A te színeid is fásultak lesznek. Tudod, hogy eltűnt az öröm. És jól esik szenvedni tovább.&lt;/strong&gt; Annyira megszoktad már, hogy nem is veszed észre, ha kisüt a nap. Ülsz, bámulsz, robot vagy. Mosolyogni sincs már kedved. &lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_888&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;504&quot;]&lt;a href=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/06/depi.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-888&quot; src=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/06/depi-600x376.jpg&quot; alt=&quot;Kép: Guilherme Yagui, Flickr.&quot; width=&quot;504&quot; height=&quot;316&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Kép: Guilherme Yagui, &lt;a href=&quot;https://www.flickr.com/photos/yagui7/10005852664/in/photolist-gfbBp7-a9P352-8vBVYn-9qxRit-6u8zEw-9qxQU4-3ajoov-fBzfbz-8nhBST-9KD3RU-8nhBY6-9HpGQR-fL322Q-4XgBpA-fj4H3t-98szo4-8CfyRt-5X8sEe-i3Z1NX-7QA8NN-aEasmB-8pKrWb-bcNy6v-aApnKR-4VTJKe-5D2Ka5-8ZkTC2-cCR6Q3-cCSggq-oLL6VY-h8TDkn-HpKWF-dgeii1-fNa5Gq-at7Ppj-dLyLct-5di6N-dHBJN3-dNLJDP-8nhBMR-mf7qfk-6CHa8-e9Vbi1-8UTeix-m2GGEf-cyDoJU-cyDoGw-fz6p2G-ftJ1oc-fBtet2&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Flickr&lt;/a&gt;.[/caption]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Rettentő káros ez a negatív spirál, egyre csak lejjebb húz. &lt;strong&gt;Aki már volt benne tudja: iszonyatos húzó ereje van. Mert könnyű az út. Látszólag semmilyen erőbefektetést nem igényel.&lt;/strong&gt; Közben pedig kiüresedsz, mint egy elhagyatott ház az erdő szélén. Személyiségfüggő, de innét már csak karnyújtásnyira van a depresszió.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nemrégiben - igaz csak pár nap erejéig - én is megtapasztaltam milyen egyszerű is ez az út... és milyen gyötrelmes. Teljesen mindegy, hogy miben hiszünk (Istenben, Krisnában, Buddhában, az evolucióban) bizalomvesztést élünk át. Velem is ez történt. &lt;a href=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/05/22/holnapra-jobban-leszek/&quot;&gt;Megtörtem&lt;/a&gt;, elvesztettem a bizalmam a gondviselésben. &lt;strong&gt;Mertem hinni, hogy fogják a kezem, és hirtelen nagyon úgy tűnt, csak szórakoznak velem. Miért is fejlődjek, amikor semmi sem múlik rajtam?&lt;/strong&gt; Nagyon mérges voltam. Következett a totális kiábrándultság. Idő volt, míg felfogtam: dacos gyerekként kitéptem a kezemet a gondviselés kezéből. Borzalmas volt. Lelkiismeret-furdalásom lett. Annyi minden jót ad nekem az élet, és én úgy hálálom meg, hogy amikor egy valami nem sikerül, akkor tagadok és hitetlen leszek?&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Ahogy egyre jobban tagadtam és egyre mélyebben merészkedtem bele ebbe a negatív sötét, fullasztó verembe, úgy fogyott a levegőm. Fizikailag éreztem, hogy nyomás nehezedik a mellkasomra.&lt;/strong&gt; Már csak kapálózni tudtam. Elkezdtem felépíteni a falat a szívem köré, betonból. És akkor rájöttem, hogy szükségem van a fényre. Maradhatok ugyan a veremben a depresszív hangulatommal, de akkor örökre be is zárom magamat.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A nagy fájdalmam közepette volt annyi reflexem, hogy keressem a fényt, és bár rég voltam, elmentem misére. &quot;Pálferihez&quot;.  És ő a végtelen bölcsességében ezt találta mondani a &lt;a href=&quot;http://www.palferi.hu/hanganyagok/Vasrnapi-beszdek-2014-2015/2015-05-24&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;szentbeszédében&lt;/a&gt;:&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;&quot;Amikor valahogyan bizalmunkat veszítjük Istenben, ezt elkezdjük úgy fölfogni és fölismerni, hogy valaki mást istenítettünk az Isten helyett. Hogy valahogyan &lt;strong&gt;a saját korlátainkig és gyengeségeinkig jutunk mindig, amikor elvesztjük a hitünket vagy bizalmunkat Istenben&lt;/strong&gt;.&quot;&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Telitalálat. Éreztem, ahogy szép lassan enged a szorítás a mellkasomban. Megkezdődött a védelmi bástya lebontása a szívem körül. &lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_889&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;513&quot;]&lt;a href=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/06/fény.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-889&quot; src=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/06/fény-600x338.jpg&quot; alt=&quot;Kép: maxime raynal, Flickr.&quot; width=&quot;513&quot; height=&quot;289&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Kép: maxime raynal, &lt;a href=&quot;https://www.flickr.com/photos/108892623@N02/18208923893/in/photolist-tK4uFF-jsBCe-o4UKAv-4y6wQ9-rsgAh3-4FSbkE-nYYGbt-57NgC5-abPVBZ-pShBjf-6ttNBe-6dEDjD-quVt6G-4y2BWp-4vtMBi-7NfJgD-4BuBgx-9ECzU2-9EFsZG-aGKqTX-8rn6rh-eLZb6-okDwdy-sehiGs-fFWFRh-qpY2ym-qs15Ha-aC34ss-4wjC7G-2J4ShH-4vbY8N-9ECtqX-4FMhMj-4CFWY9-49iHwN-rBRbfs-4VtLgR-9EFqg7-9ECzfD-fFna7P-azY4B6-6MYuP9-hYk5ct-4CDfv6-aL9qk4-eP6RK-hjEyQ1-69Ngda-6MUoGV-9vG3Dg/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Flickr&lt;/a&gt;.[/caption]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Istennek sok alakja lehet, sokan sokféle néven ismerik, de létezik, VAN - én ebben &lt;a href=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/04/03/husveti-megvallas/&quot;&gt;hiszek&lt;/a&gt;. Nem egy szakállas öregurat képzelek el, sőt, nem is egy embert. &lt;strong&gt;Isten egy felsőbb erő, ami megtámaszt engem.&lt;/strong&gt; Az az erő, amely nem nyújt menedéket, vagy csak ideig-óráig, az nem Isten. Az csak egy hologram volt, káprázat. &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;De most nem is a hitről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy kellenek a megerősítések. Apukám szerint a &lt;a href=&quot;https://vegtelenulno.cafeblog.hu/2015/05/19/magadat-viszed-mindenhova-akarhova-is-menjel-avagy-hogyan-gyozzuk-le-a-gorcsot/&quot;&gt;teljesítménykényszer&lt;/a&gt;, noha sok terhet ró az ember vállára, mégis megvédi attól, hogy depresszióba süllyedjen.&lt;strong&gt; Mert mindig fel fog állni, mint a keljfeljancsi. Kicsit nyalogatja a sebeit, de a kényszere előre viszi, hogy tegyen valamit, hogy változtasson az életén.&lt;/strong&gt; A sikert akarja elérni, annál alább nem adja. &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Igen, így is lehet nézni. Én azt gondolom, hogy &lt;strong&gt;az életben néhányszor adódnak megtorpanások. Ilyenkor a sors tanít minket. Betör, mint a lovakat.&lt;/strong&gt; A negatív gondolatok hívogatónak tűnnek, olyan magától értetődőnek. Ilyenkor kell észnél lenni, és megfigyelni az érzéseidet. Ha szúr, szorít, nyom, fáj, fullaszt,  azt ki kell magadból dolgozni. Le kell bontani a falat, a görcsöt. Ki kell nyitni. Először bűzös lesz: a sebben sem marad benne a genny. És itt jön a megerősítés, tudd, hogy kitisztul majd az a seb, csak bízz benne, hogy menni fog. Imádkozz, táncolj, énekelj, mantrázz, relaxálj, írj, fess, hímezz, süssél - mindegy, csak kelj fel és járj! A pozitív flow-ba sokkal nehezebb belemerészkedni, mint a negatívba, mert tenni kell érte. De ha benne vagy, az jó lesz a szívednek. Próbáld ki!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h4 style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Köszönöm, hogy olvasol. Szeretettel várlak a  &lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/vegtelenulno&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Facebookon&lt;/a&gt; is!&lt;/h4&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://vegtelenulno.cafeblog.hu/files/2015/06/depi-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>