Végtelenül Nő

A minap láttam egy művészi fotósorozatot egy kismamáról, aki kádban szülte meg ikreit. A kisördög pedig megszólalt bennem, bezzeg neki sikerült természetes úton megszülnie, nekem meg nem. Nem sokkal később egy zárt fórumon is felmerült a téma egy szintén császáros anyukával beszélgetvén: vajon nem lehet, hogy minden boldogság ellenére a szülésem mégis csak traumatikus volt?… Tovább »

Az osztályos nővérke mosolyogva megtartja nekem az ajtót, köszön, végigmér engem és a pocakomat azzal a mindent tudó, kedves tekintetével. Habos kávéval a kezében egyensúlyoz. Csupa szív. Én CTG-re megyek, ő most kezdi a műszakját. Végigsétálok a szülészeten, kora reggel van, most indul be az élet. Szó szerint is. Kiszűrődik a csecsemők sírása a szobákból,… Tovább »

Oké, összehozni sem volt egyszerű feladat, na de vajon milyen lesz felnevelni? Hamarosan világra jön a kislányom, és egyre többet foglalkoztat a kérdés miszerint milyen szülő is leszek én. Jó, rossz, közepes? Hogyan legyek elég jó? Bruno Bettelheim, pszichoanalitikus által évtizedekkel ezelőtt megalkotott fogalom, az elég jó szülőség gyakorlatilag annyit tesz, hogy folyamatosan figyeljük a… Tovább »

Borongós idő van. Állunk a templomnál egy munkatársammal, előttünk egy kút, rajta sok-sok kis bronz majomfej. És piros szalagok. A terroristák hagyták itt, jelzésként. Két hónapja volt ez az álmom. Üzleti útra mentünk Franciaországba egy kollégámmal. Valamit vagy valakit nagyon kerestünk. Egy kisvárosban kötöttünk ki, megálltunk egy régi templom előtt. A templom mellett egy ezeréves… Tovább »

A minap találkoztam azzal a tweettel, amely azt kérdi: “Quentin Tarantino rendezi a 2016-os évet?”. Valóban egészen elképesztő és borzalmas események történnek a világban. A legjobb lenne egy lakatlan szigetre elmenekülni (egyedül), és békében élni tovább (egyedül). Mert ahol emberek vannak ott mindig előbújik a gonosz és a rettegés. Azt hisszük, ezek rajtunk kívül álló… Tovább »

Van-e értelme a meddőséggel folytatott harcnak? A kérdés nem költői. Nagyjából minden ötödik, párkapcsolatban élő és gyermeket tervező nő felteszi magának. Hol sóhajtva, hol sírva, hol rezignáltan. Számomra – bármilyen hihetetlen – volt értelme a fogantatási problémáknak és a küzdelemnek. Hiába van most boldogság, nem feledem, honnan jöttem. Szögezzük le az elején: mindenkinek más az… Tovább »

Édes kislányom! Okkal választottál minket szüleidnek, és okkal választottad az időpontot is, amikor világra jössz. Talán sokkal bölcsebb vagy, mint én most. De olykor elgondolkozom: hogyan birkózol majd meg ezzel a világgal? Rengeteg szépség és csoda van ezen a földön. Ugyanakkor megrettenek néha. Miféle világot hagyunk hátra neked? Olyan világ ez, ahol az emberek egy… Tovább »

Panaszkodni fogok egy kicsit: unom már a sok panaszkodást. Nem akarok azzal jönni, hogy a magyar panaszkultúra messze földön híres (egyébként meg se nem híres, se nem kirívó nemzetközi viszonylatban), meg azzal sem, hogy naphosszat csak a negativitás árad az emberekből. De mégis feltűnt, hogy mostanában sok a panaszkodó körülöttem.... Tovább »

A terhesség előrehaladtával egyre kevesebb ruha jön ránk, és egyre több kismamaruhát kell beszerezni. A ruhatár rendezése viszont remek alkalom arra, hogy átnézzük, mi az amire még szükségünk lesz és mi az, amit már kiselejtezhetünk.... Tovább »

Olykor úgy érzem, két tábor van: az orvosok, akik szerint minden beteg hülye és a betegek, akik szerint az orvosok istenek, pénzéhesek, rátartiak. Enyhén persze sarkítok, de a helyzet az, hogy Magyarországon még mindig dívik a hierarchikus berendezkedés orvos és páciens között. A felnövekvő generációk viszont éheznek a partnerségi viszonyra. Ismerős a szituáció, amikor valamilyen… Tovább »