Nemrég fútótűzként söpörtek végig az interneten Bochkor Gábor, rádiós műsorvezető szavai. Azt állította, hogy aki nem foglalkozik a külsejével az méltatlan lesz a partneréhez. Mindezt Pierce Brosnan molett felesége kapcsán mondta. Nos, abban nem értek vele egyet, hogy ez a nő igénytelen lenne. Szerintem kifejezetten szép, bár tény, hogy pár ruhát illene mellőznie. Másrészt viszont hiába próbáljuk szépítgetni, Bochkornak alapvetően igaza van.
Létezik persze egyéni ízlés. Nekem például évek óta nem tetszik Bochkor haja – mellesleg a stílusa sem, nem is hallgatom őt a rádióban. De istenem, ha neki és a feleségének ez megfelel, hát legyen.
És ugyanúgy létezik koronként és kultúránként eltérő testideál is. Mindig is volt. Ez nem a Cosmo meg az MTV miatt van. Már az ókori görögöknél is ment a szépségkultusz. Nincsen ebben semmi fújjogni való. Evoluciós melléktermék, hogy igyekszünk szépnek, erősnek és kívánatosnak látszani. Nők és férfiak egyaránt.
(Az ideális női test változása a történelem során)
Egyébként ennek elsősorban nem a társadalmi trend az oka. Hanem az egészségünk megőrzése. Mert, ahogy jönnek a pluszkilók (és itt nem 5-10 kiló súlyfeleslegről beszélek), úgy jönnek a betegségek is. Vérnyomás- és ízületi problémák, szív és érrendszeri gondok, cukorbetegség és még sorolhatnám. Emiatt még kevesebbet mozog az ember, és még jobban jönnek a pluszok. Ördögi kör.
Őszintén merem remélni, hogy Bochkor Gábor is emiatt mondta azt, amit mondott.
Értem és tudom, hogy olykor rajtunk kívül álló okok miatt indul be a hízás: szülés, változókor, hormonegyensúly- és pajzsmirigy-problémák, korlátozott mozgásképesség stb. De nyilvánvalóan ennél jóval több az olyan eset, ahol nem erről van szó.
A hízásnak és az igénytelen fizikai megjelenésnek lehetnek egyébként lelki okai is (sőt, valószínűleg csak az van). De ahogy a lábtörést vagy a depressziót is kezelik, úgy ezt is ildomos.
Nincs mese, fel kell állni! Nagyon érdekes történet egyébként egy blogger kollegináé (ezegychopper.cafeblog.hu), aki két gyermek édesanyjaként egy szép napon arra döbbent rá, hogy ez így nem mehet tovább. Szörnyülködve nézte magát egy fényképen, és úgy döntött, lépnie kell, mielőtt eldurvul a helyzet. Azóta maratonokat fut. Bővebben itt: Én így adtam le 15 kilót!
Én egyébként még évekkel ezelőtt, meglátván Facebookon egy távoli barátnőm nem túl előnyös fotóját, arra kértem a férjem, ne engedje, hogy ennyire elhagyjam magamat. Igenis rugdosson be az edzőterem ajtaján, ha 100 kilósan nagyon ellenállnék a sportnak. De inkább ne is hagyja, hogy odáig eljussak.
Az ember tartozik annyival a párjának, hogy még időben szól és segít neki abban, hogy egyensúlyba hozza magát. Mert igenis vannak olyan időszakok, amikor eltunyulunk, motiválatlanok vagyunk, vagy egyéb lelki gondokkal küzdünk. Kifogás mindig lesz. De az igazi társ mellettünk áll a küzdelemben.
(Kép: Dave Rosenblum, Flickr)
Apropó, rugdosás. Van egy edző csávó, aki Schobert Norbi nyomdokaiba szeretne lépni. Balogh Tamásnak hívják. Szoktam követni a Facebook oldalát, mert egészen jó kis edzéstervei vannak. Viszont kicsit sarkos a pasi. Mondhatni elég nyers. Pár hónapja kegyetlenül beszólt az edzeGETŐS és diétázGATOS embereknek. Szerinte ezek az emberek becsapják magukat és valójában semmit sem tesznek a testükért és a szépségükért (fogyásukért). Mert heti két aerob edzés meg a light majonéz nem elég…
A teljes eszmefutattásért kattints ide: https://www.facebook.com/lifetiltblog/posts/956843807685280:0
Hát nem értek hozzá, mert nem vagyok sem dietetikus, sem edző, de azt gondolom, hogy, aki igyekszik BÁRMILYEN formában odafigyelni a testére, annak a vállát igenis meg kell veregetni. Mert rohadtul nem mindenkinek az a célja, hogy szálkás és izmos legyen, meg, hogy szépen kerekedjen a feneke a csipkés tangabugyiban.
Ez már a ló túloldala, amikor a test szimpla műtárggyá változik.
Azt gondolom, hogy egy egészséges ember nem azt várja el a párjától, hogy topmodell legyen. Hanem azt, hogy békességben megöregedjenek egymás mellett és még 80 évesen is együtt tudják kapirgálni a földet a kis hobbitelkükön (vagy ad absurdum beutazzák egész Európát a nyugdíjazás után). Ne pedig orvosról orvosra járjanak különböző betegségek miatt. De ezért bizony tenni kell. Minden nap.
Köszönöm, hogy olvasol. A blogom nem frissül mindennap, de Facebookon is tudsz hozzám csatlakozni, ott igyekszem aktívabb lenni és érdekességekkel szórakoztatni (no nem minden percben, csak a jó ízlés határain belül). Katt ide!
Igen, a legjobb szó a cserbenhagyás erre, mintha azt akarnánk, hogy mások oldják meg helyettünk a problémákat.
Nyami, nincs is jobb egy jó kis szalonnasütésnél 😉
Valóban, szerintem is leginkább egészségügyi vonzata van a túlsúlynak. Nem tartom kizártnak, hogy Bochkor erre is utalt. És tulajdonképpen nem azt mondta, hogy nem érdemelnek párt a kövérek, hanem, hogy méltatlanon lesznek a partnerükhöz. Kicsit sarkosan fogalmazott, ehhez kétség sem fér. Viszont az igazsága abban van, hogy ha az ember elhagyja magát, akkor cserben hagyja a párját is. De persze ez is kettőn múlik.Olyan ez, mint a szenvedélybetegség. Mindig érdemes megnézni mi van mögötte.
Bochkor, mint tini fiú 🙂 Na igen, ezért is írtam, hogy nekem pl a haja nem tetszik, de hát szíve joga így hordani.
Igazából a túlsúly nem is annyira esztétikai kérdés, hanem inkább egészségügyi. A nagy súlyfelesleg megnöveli a szív-és érrendszeri betegségek kockázatát, a cukorbaj lehetőségét, az ízületek tönkremehetnek stb.
Pierce Brosnan felesége meg a túlsúlyát leszámítva nem egy csúnya nő, igényes, ápolt. De abban Bochkornak nincs igaza, hogy egy túlsúlyos nő nem érdemel partnert (én is voltam kövér, és akkor is volt párom, aki akkor hagyott el, amikor lefogytam…). Bochkor pedig ezzel az erővel nevetségesen néz ki, mert nem tudja feldolgozni, hogy öregszik és a 15-16 éves tinifiúk stílusát utánozza.
Igen, így van.
Támogatom, hogy támogatni kell az életmódváltásban a családtagot, barátot. 🙂
(Nálunk is éppen ez zajlik most, aktuális a téma 🙂 )
Persze pozitív megerősítéssel, biztatással, akár együtt sportolással, közös életmódváltással. Mindenkinek csak a javára válik, ha egészséges életmódot él- megtesz minden tőle telhetőt.
Csak azt akartam mondani, hogy támogatáson túl mindenkinek akarnia kell törekedni az egészséges életmódra.
És ez most nem azt jelenti, hogy soha többé nem eszünk meg egy szelet tortát, egy fagyit, nem megyünk el egy baráti szalonnasütésre (fehér kenyérre csurgatott sültszalonna-zsírral, hmmm 🙂 ) A lényeg a rendszeresség, hogy mindennap tegyünk valamit magunkért.
Igen, azt hiszem, ebben egyetértünk 🙂 Azt viszont fontos szem előtt tartani, hogy a barátoknak és a családnak nagy szerepe van abban, hogy támogatást nyújtsanak. Mert oka van a megváltozott fizikai állapotnak.
Igen, többen is legyintenek, hogy jól érzik magukat úgy ahogy vannak (nagyobb túlsúllyal), így tetszenek maguknak, ne szóljanak bele az életükbe, akik szereti őket, az fogadja el őket így, és különben is semmi bajuk nincs.
Ebben van igazság azért.
Most, fiatalkorukban.
Persze, nem érzik, nem tapasztalják még a következményeket, a fiatalság sokáig ellensúlyoz.
Aztán amikor a test elfárad, jönnek a betegségek.
Sajna akkor már nem legyintenek, hogy igen, jó ez így, és el sem hiszik, hogy ez az évekig tartó nem-odafigyelésnek a következménye. De akkor már késő.
Ebben az a szomorú, hogy nem csak saját magára, hanem a párjára is nehezül az ebből fakadó következmény. Az egy dolog, hogy csak programokról maradnak le, mert fáj, mert betegség van, hanem amikor a társának fel kell áldoznia az idejét a beteg ápolására. (Nem a balesetekről és más általunk kevésbé befolyásolható állapotokról beszélek most.)
Sokszor hallom, hogy áá, úgysem fogom megérni. És ha igen, akkor mi van?