Kitiltott a Facebook, mert szerinte nem az igazi nevem használom. Nagy nehézségek árán visszajutottam, azonban komolyan elgondolkodtam, hogy szeretném-e továbbra is használni. Kicsit patthelyzet, hiszen nagyon sok mindent bonyolítok a közösségi portálon keresztül. De vajon megéri-e feláldozni a privát szférámat ezért?
Az egyik bejelentkezésnél kérte a közösségi oldal, hogy konfirmáljam a nevemet. Az indoklás az volt, hogy ők azt szeretnék, ha mindenki a saját, igazi nevét használná a felületen.
Na mármost, én szeretem védeni magamat, így eleve egy kamu névvel vagyok regisztrálva: kicsit megmanipuláltam a nevemet, kihagytam belőle pár betűt. Gondoltam, lópikula Zuckerbergék sejhajába, visszaigazoltam hát a kamu nevemet. Ők erre fel kérték, hogy ugyan töltsek már fel valamiféle okmányt (személyit, útlevelet, diákigazolványt, könyvtári belépőt, kórlapot stb.) magamról, hogy be tudjanak azonosítani. Ezen bizony elképedtem.
Lehet azzal jönni, hogy, aki nem fogadja el a felhasználási feltételeket, az ne is regisztráljon. Meg egyébként is terrorveszély van, igenis legyenek szívesek az emberek igazolni a személyazonosságukat.
Ezzel több gondom van.
A Facebook mára már monopóliummá nőtte ki magát a közösségi háló piacán. Már a szüleim sem tudják kikerülni, ha kapcsolatot akarnak tartani, nemhogy én. A levelezésen kívül rengeteg hasznos hozadéka van. Én is több, egymást segítő csoportnak vagyok például a tagja. Ezenkívül nagyon sok eseményről, hírről a Facebookon keresztül értesülök az ismerősök megosztása alapján. Ráadásul az üzenőfalnak köszönhetően tudom, kivel mi van, kihez fordulhatok segítségért egy-egy témát illetően.
(Kép: Pixabay)
Nyilvánvalóan ami haszon, az egyben hátrány is. Az egész életünket a világhálón éljük. Ha én mindent tudok az ismerőseimről, akkor bizony más is. Tökéletes privacy valójában nem létezik a Facebookon. Bőven elég, hogy egy más által megosztott publikus posztot lájkolj, és már láthatóvá is válik ez idegenek számára is.
Lehet, kicsikét paranoiás vagyok. Nem bízom sem Zuckerbergben, sem a CIA-ban, sem a kormányokban. Talán még a hackerektől tartok a legkevésbé.
Felvetődik bennem a kérdés: vajon a vélemény- és szólásszabadság ellenünk fordítható?
Ki tudja, hogy holnap nem hurcolnak-e meg azért, mert belájkoltál egy karikatúrát? Ki tudja, hogy akármelyik ország, akármelyik kormányzati szerve nem száll-e rád csupán azért, mert egy menekülteket segítő csoport tagja vagy?
Őszintén, olyan világot élünk, ahol nem tartom ezt lehetetlennek. Ezért szeretem védeni az integritásomat.
És akkor még nem beszéltem az egyéb rejtett marketing és szociográfiai vizsgálatokról, amelyek jelen vannak a közösségi hálón. Feltűnt, hogy amint repjegyet veszel online Rómába, a Facebookodon a következő bejelentkezésnél már római szállásajánlatok jelennek meg? Vérfagyasztó…
Késő bánat, tudom én. Átestünk a ló túloldalára. Teljesen alárendeltük magunkat a világhálónak és a Facebooknak, egy óriási és sokunk számára beláthatatlan támadási felületet hagyva magunk után.
Megéri?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: