Félmondatokat kapok el az utcán, pár szó magától az elmémbe férkőzik, látszólag a semmiből. Ellazulok és jönnek a történetek. Aranyszemű meséje ebben él, és írja magát folyamatosan. Ahogy jön az ihlet, jön a folytatás is. Olvassátok sok szeretettel!
Rózsafüzérrel a kezében ült az egyik félreeső kis kápolnában. Már két órája morzsolgatta, remélve, hogy ez enyhít majd a lelkén.
Rettenetes álma volt éjjel, izzadságban úszva ébredt. A reggeli után egyből a templomba sietett, 11-ig volt ideje, utána mennie kellett a bisztróba, ahol felszolgált. A kopott rózsafüzért még Magyarországról hozta magával, az édesanyjáé volt.
Rózsa már négy éve élt Marseille-ben. Hosszú volt az út idáig, emigrálnia kellett. Nem politikai megfontolásból, csupán csak így alakult az élete. Volt egy lehetőség, egy hamis útlevél, egy jól csengő ajánlat Bajorországban, és már úton is volt. Szülei már nem éltek, édesapja a háborúban halt meg. A két testvére egy pesti gyárban dolgozott, messze tőle, az Őrség nyugodt vidékétől.
Szinte mindegy volt neki, hol él. Semmi sem tartotta már otthon.
Az első időkben Münchenben dolgozott egy patyolatban, kisegítő munkásként. Egy picike albérletben tengődött egy nápolyi lánnyal, Elisaval. Először nem értettek egymás szavából egy mukkot sem, de pár hónap alatt annyit fejlődött a német szókincsük, hogy alapvető dolgokról már tudtak egymással beszélgetni.
Két év elteltével már igazi barátnők lettek. Elisa egyik olasz barátja volt az, aki meggyőzte a lányokat, hogy Marseille-ben helyezkedjenek el felszolgálóként.
A dél-franciaországi kikötőváros nyüzsgése elvarázsolta Rózsát. Sokféle náció élt együtt egy helyen, és ezt a lány rettentő módon élvezte, még ha maga a város nem is roskadozott a luxustól, mint Párizs. Egyszerű emberek, egy egyszerű városban. Semmi cicoma, semmi köntörfalazás.
Kép: Pixabay
A fiatal nő a német után végül franciául is megtanult, hála a megszámlálhatatlanul sok szeretőjének. Gyökértelennek érezte magát, így nem bánta, ha a férfiak állandóan körülötte lebzseltek. A bisztró különösen jó helynek bizonyult az ismerkedésre. A pasik imádták a magyar lány egzotikumát.
Rózsa habzsolta az életet. Legalább addig sem kellett gondolkodnia. Néha az álmai emlékeztették rá, hogy van mit helyre tennie az életében, de igyekezett nem foglalkozni ezekkel az üzenetekkel.
A ma éjszaka azonban rettenetesen megviselte. Ezért is jött el a templomba, ahova karácsonykor és húsvétkor szokott betérni. Leült egy félreeső helyen, és csak mondta-mondta magában a hiszekegyet, morzsolta a rózsafüzért töretlenül. Úgy érezte, a lelke sötétségbe burkolódzik. Feneketlenül mély sötétségbe.
Az álom képei feltolódtak az elméjében.
Egy vacsorán volt, egy hatalmas teremben. Végeláthatatlanul sorakoztak egymás mellett a hosszú asztalok. Rózsa egy magas, izmos férfivel ült szemben. Piros színű volt a bőre, izzott a szeme, két kis szarv helyezkedett el a fején. A lány tudta, hogy a férfi nem más, mint maga az Ördög, de mégis imponált neki.
A férfi egész teste dagadt az erőtől. Sugárzott belőle a határozottság és az önbizalom.
Lucifer felkérte őt táncolni. A lány boldogan engedte magát vezetni, elveszni az Ördög karjában. Csak keringőztek és keringőztek, mígnem kitáncoltak a teremből. A csillagok alatt lebegtek az éjszakában. Rózsa szédült, hihetetlen érzés volt.
Aztán az Ördög megcsókolta és elcsábította.
Kép: Pixabay
A következő pillanatban a lány érzékelte, hogy a testét húzza le a gravitáció, egyre mélyebbre esik. Egy sötét veremben látta magát. Végeláthatatlanul hosszú asztalok sorakoztak itt is. De nem látott sehol embereket.
Csak Lucifer izzó szeme nézett rá a sötétből. Még mindig nagyon határozottnak és erősnek tűnt. Rózsa hihetetlenül egyedül érezte magát. Szégyellte, hogy az Ördöggel hált. Micsoda csapás, – gondolta álmában, – ilyen mélyre süllyedni! Van innét kiút?
Fél 11 volt, a lány lába teljesen elgémberedett a sok üléstől. Lassan feltápászkodott a padról, és megindult a templom kijárata felé.
Ahogy elhaladt az egyik oldalszárnynál, észrevette, hogy gyerekrajzok vannak kirakva a padok mellett. Valószínűleg a hívők közössége hirdetett meg valamiféle pályázatot.
Rózsa figyelmét egy színes, szépen kidolgozott rajz keltette fel. A kép a bűnbeesést ábrázolta. Egy kígyófejű férfi tartotta oda az almát Évának, aki mohón nyúlt utána. Elmélázott egy kicsit ezen. Vele is e történt álmában: elcsábította őt a bukott angyal, Lucifer.
Egyszer csak egy jól öltözött, drága parfümtől illatozó nő lépett mellé. Az arcát félig beárnyékolta a fehér kalap, amelyet viselt.
– Csodálatos ez a rajz, nemde? – kérdezte a megszeppent Rózsától.
A lány hirtelen nem tudott mit válaszolni. Ismerős érzés lett úrrá rajta. – Hogy ezek a gyerekek milyen okosan meg tudják fogni a lényeget! – lelkendezett tovább a gazdag hölgy.
– Ööö… igen, asszonyom, – habogott Rózsa. Valóban érdekes kép.
– Tudja, én nem gondolom, hogy Lucifer rossz lenne – folytatta a nő. Ő is a Fényt szolgálja, ahogyan a többi angyal. Tudván tudva vállalta a bukást, Isten jóváhagyásával.
Rózsa döbbenten nézte a nőt. A szavai a szívéig hatoltak.
A nő felkacagott: – Jaj, kedvesem! Mindannyiunk lelkét eléri olykor a sötétség. Ez teljesen természetes, ez is benne van az isteni tervben. A rossz is a jó része, elválaszthatatlanak egymástól. Le kell merülnünk a pokolba, hogy onnét még inkább megvilágosodva térjünk vissza. Így emelkedünk egyre feljebb és feljebb.
Rózsa ekkor nézett a nő szemébe, amely aranyszínben ragyogott. Akárcsak réges-régen az Aranyszeműnek, akivel még kislányként találkozott. A nő gyengéden megsimogatta a lány arcát, elmosolyodott majd megfordult és dudorászva kisétált a templomból.
Ahogyan a nő léptei visszhangzottak a kövön, úgy estek le apránként a kövek is a lány szívéről. Mikor eltűnt az ajtóban, Rózsa lelke mintha mázsás súlyoktól szabadult volna meg.
– Nincsen jó rossz nélkül… – mondogatta magában, és vidáman sietett a bisztró felé.
Előző részek:
Csatlakozz bátran Facebook oldalamhoz is, hogy aranyszemű meséjét és más érdekességet nyomon tudjatok követni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: