Te mit szólnál, ha a karácsonyfa alatt idén könyv, parfüm, borotva és konyhai robotgép helyett egy adománykártya lenne? Ha a szeretetteid az összeget, amelyet neked szántak csecsebecsére, inkább jótékony célokra áldoznák. Ennyi lenne a kártyán rajta: “Szívem, a nevedben 5000 forintot adományoztam egy állatmenhelynek/hajléktalan otthonnak /kórháznak stb”. Furán hangzik?
Advent tájékán felszaporodnak az adakozni vágyók és az adományt kérők. Ilyenkor talán jobban kinyitjuk a szívünket. Vagy még inkább elgondolkozunk azon, hogy mekkora összegeket vagyunk képesek költeni totálisan felesleges ajándékokra, valamint a hatalmas karácsonyi terülj-terülj asztalkámra, miközben az országban és a világban sokan nélkülöznek, nehéz körülmények között, háború sújtotta helyen élnek. Vagy egyszerűen csak minden egyes nap olyan nehézségekkel néznek szembe, amit jó néhányan el sem tudunk képzelni.
A minap tátott szájjal és könnyes szemmel néztem Mosolyka kisfilmjét (katt IDE). Ő az a lány, akiről már biztosan hallottatok. Fannynak izomsorvadása van, a teste nagy része szinte béna. Ennek ellenére ő nemhogy nem adja fel, hanem minden orvosi prognózist sutba dobva talpra áll. Szó szerint.
Rendszeresen edzi speciális eszközökkel az izmait, és olykor-olykor pár percre felegyenesedik, hogy átölelje a férjét, Sándort. Még egyszer mondom, hogy értsétek miért nagy szám ez: az izmai sorvadásnak indultak már régóta. Persze ő minden diagnózist meghazudtol, és jár. Egyelőre ugyan csak pár lépést tud egyszerre megtenni, de jár. Fanny egyébként blogot és könyvet is ír, valamint motivációs előadásokat tart.
Jelenleg Mosolyka egy egész estés játékfilmre gyűjt. Ez nem csak az ő életéről szólna, hanem motivációs üzenet is lenne mozgáskorlátozottnak és nem mozgáskorlátozottnak egyaránt. Megmutatva azt, hogy az élet apró pillanatai mennyire fontosak, hiszen csak a MOST van.
Én azt gondolom, hogyha az ember támogat egy ilyen kaliberű projektet, azzal nem csupán egy kerekesszékes lánynak segít, hanem a társadalomnak is. Amikor majd elkészül a film és eljut rengeteg emberhez – iskolásoktól kezdve nyugdíjasokig -, ott valami megindul. Biztosan számos következtetést lehet levonni egy ilyen alkotásból. De talán az emberek elkezdenek hinni.
Hinni magukban, hinni a világban, hinni abban, hogy nincsenek egyedül, mert mindig van segítő kéz, és hinni abban, hogy az ember bármire képes, amit csak elképzel.
És ha már a bátorságról és a tettekről van szó. Van egy pasi, Brandt Viktonak hívják, trolibuszvezető. Pár éve arról lett híres, hogy egy 18 éves, kerekesszékes lánynak keresett táncpartnert a szalagavatóbálra (és talált is). Viktor szabadidejében mozgáskorlátozottakon segít, ahogy tud. Most éppen egy minibuszra gyűjt, egy Álomszállító Autóra – ahogy ő hívja -, hogy kerekesszékes embereket tudjon ingyen hozni-vinni (még több infót itt találsz).
Csodálom Mosolykát az akaraterejéért és a vidámságáért, és csodálom Viktort, hogy időt és energiát nem kímélve segít másokon.
Mint, ahogy csodálok minden önkéntest, aki meleg ételt oszt a hajléktalanoknak, állatot ment, menekülteken segít. Jómagam nehézkesebb vagyok ezen a téren. Nehezen jutok el a tettekig. Csapatban persze könnyebb, és örülök is, hogy olyan cégnél dolgozhatok, amely szívesen veszt részt az önkéntes megmozdulásokban.
Azt viszont már egy ideje felismertem, hogy adni jó. Nem azért mert ettől olyan menő leszek, és nem is lelkiismeret-furdalásból, hanem mert úgy gondolom, hogy ez a 21. századi társadalom egyik alappillére. Mert sok kicsi sokra megy. Az alulról építkezésben hatalmas társadalmi erő van. És mert ha te adsz, az visszajön és még többet adhatsz, hogy még több térjen vissza hozzád.
Szóval, igen, én nem sértődnék meg, ha idén a karácsonyfa alatt egy kis adománykártya állna. És te?
Ha neked is csordultig megtelt a szíved adakozni vágyással, kukkantsd még meg ezeket a linkeket.
Segítsünk együtt egy bloggertársunknak, aki egyedül neveli két, tartósan beteg (étel-intoleranciával küzdő) gyermekét. Bővebben itt: https://girlpower.cafeblog.hu/2015/11/26/most-rad-van-szukseg-osszefogas-egy-bloggerert/
és itt https://glutenmentesnaplo.cafeblog.hu/2015/11/26/amikor-egy-blogbejegyzes-eletre-kel/
Segélyszervezet a családokért: http://szeretet-ehseg.reblog.hu/
Máltai Szeretetszolgálat: http://www.maltai.hu/
Unicef – a világ gyermekeiért: http://unicef.hu/
És ha örökbefogadnál egy jobb sorsa érdemes vizslát, katt ide: https://www.facebook.com/vizslamentes/?fref=ts
Köszönöm, hogy olvasol. Már a Facebookon is tudsz hozzám csatlakozni: katt ide!
