A párizsi terrorcselekmények kapcsán a fél világ felbolydult. A média megállás nélkül zúdítja ránk a merényletekről szóló híradásokat. Nyilvános hajtóvadászat indult a terroristák ellen. Nyakig benne vagyunk mindannyian.
Azon vettem észre magam a harmadik nap környékén, hogy állandóan böngészem a közösségi oldalakat, nézem a CNN-t, olvasom a híreket, és szinte már várom, hogy történjen valahol valami. Fura dolog. A békére vágyom, mégis azt lesem, mikor robban megint valahol valami. Te is észrevetted ezt magadon?
Mielőtt megijednél, semmi rossz nincs ebben. Az ember úgy működik, hogy mindig az életben maradását tartja szem előtt. Annak van hírértéke, ami befolyásolhatja az életét és annak irányát (ezért olyan nagy a meteo nézettsége…). Ha azt mondják, hogy bármikor történhet terrorista cselekmény Európában, akkor az bizony elég erős okot ad arra, hogy minden idegszálunkkal erre figyeljünk. Én is leragadtam szombat reggel a tévé előtt. Ilyenkor valóságos “hír-éhség” tör rám.
Csakhogy, ha folyamatosan érzed a szorítást a torkodon, akkor a hurok valóban szorulni is fog. És a nézőpontod is szűkül. A világ hirtelen fekete és fehér lesz.
Vannak a rosszak és a jók. A gyűlölet pedig egyre csak nő.
Félni kell – mindenhonnét ezt harsogják. És te félni fogsz. Bemásznak a terroristák és a merényletek képei az agyadba.
Egy ausztrál műsorban tapintottak rá a lényegre. A műsorvezető gyönyörűen levezette, hogy a radikálisok annál inkább nyernek teret, minél nagyobb a gyűlöletkeltés ellenük.
A háború tulajdonképpen a fejekben dől el.
Pokoli nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben. Az életmódunkat érezzük fenyegetve – mert ugye a politikusok is megmondták. Pedig a saját gondolkodásunk okozza a legnagyobb fenyegetettséget.
A dalai láma szerint az emberek kreálták a problémát, nekik is kell megoldani, miért kérnénk Isten segítségét. A megoldás a humanista értékek, az egység és a harmónia támogatásában rejlik, ezen kell dolgoznunk. Talán lejárt lemez ez, most, amikor a multikulturális társadalmak összeomlani látszanak. De most őszintén: létezik fejlődés kulturális keveredés nélkül?
Kapcsold ki egy picit a tévét, zárd le a hírportálokat egy fél napra, tisztítsd ki az elmédet, lélegezz nagyokat.
“Béke. Kezdd el, fiam, te, személyesen. Nem megy másképp.” (Márai: Ég és föld között)
Te miben akarsz hinni? A háborúban vagy a békében?
Köszönöm, hogy olvasol. Már a Facebookon is tudsz hozzám csatlakozni: katt ide!