A párizsi terrorcselekmények kapcsán a fél világ felbolydult. A média megállás nélkül zúdítja ránk a merényletekről szóló híradásokat. Nyilvános hajtóvadászat indult a terroristák ellen. Nyakig benne vagyunk mindannyian.
Azon vettem észre magam a harmadik nap környékén, hogy állandóan böngészem a közösségi oldalakat, nézem a CNN-t, olvasom a híreket, és szinte már várom, hogy történjen valahol valami. Fura dolog. A békére vágyom, mégis azt lesem, mikor robban megint valahol valami. Te is észrevetted ezt magadon?
Mielőtt megijednél, semmi rossz nincs ebben. Az ember úgy működik, hogy mindig az életben maradását tartja szem előtt. Annak van hírértéke, ami befolyásolhatja az életét és annak irányát (ezért olyan nagy a meteo nézettsége…). Ha azt mondják, hogy bármikor történhet terrorista cselekmény Európában, akkor az bizony elég erős okot ad arra, hogy minden idegszálunkkal erre figyeljünk. Én is leragadtam szombat reggel a tévé előtt. Ilyenkor valóságos “hír-éhség” tör rám.
Csakhogy, ha folyamatosan érzed a szorítást a torkodon, akkor a hurok valóban szorulni is fog. És a nézőpontod is szűkül. A világ hirtelen fekete és fehér lesz.
Vannak a rosszak és a jók. A gyűlölet pedig egyre csak nő.
Félni kell – mindenhonnét ezt harsogják. És te félni fogsz. Bemásznak a terroristák és a merényletek képei az agyadba.
Egy ausztrál műsorban tapintottak rá a lényegre. A műsorvezető gyönyörűen levezette, hogy a radikálisok annál inkább nyernek teret, minél nagyobb a gyűlöletkeltés ellenük.
A háború tulajdonképpen a fejekben dől el.
Pokoli nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben. Az életmódunkat érezzük fenyegetve – mert ugye a politikusok is megmondták. Pedig a saját gondolkodásunk okozza a legnagyobb fenyegetettséget.
A dalai láma szerint az emberek kreálták a problémát, nekik is kell megoldani, miért kérnénk Isten segítségét. A megoldás a humanista értékek, az egység és a harmónia támogatásában rejlik, ezen kell dolgoznunk. Talán lejárt lemez ez, most, amikor a multikulturális társadalmak összeomlani látszanak. De most őszintén: létezik fejlődés kulturális keveredés nélkül?
Kapcsold ki egy picit a tévét, zárd le a hírportálokat egy fél napra, tisztítsd ki az elmédet, lélegezz nagyokat.
“Béke. Kezdd el, fiam, te, személyesen. Nem megy másképp.” (Márai: Ég és föld között)
Te miben akarsz hinni? A háborúban vagy a békében?
Köszönöm, hogy olvasol. Már a Facebookon is tudsz hozzám csatlakozni: katt ide!
Most rászálltak a radikálisokra: még az orosz is összeölelkezett a franciákkal, az USA, a NATO is bombáz: ezek nem a béke, hanem a háború jelei! Szerencsére az Anonimus is hadat üzent már 55OO, szélsőséges, terrorista oldalt blokkolt.
Békepárti vagyok!
De, ha elpusztítják a radikálisokat? Akkor milyen “teret fognak nyerni” ????
Isten nincs: felejtsd el!
A hit: “Hiszem, hogy béke lesz” nem segít, csak egy üres mantrázás!
ÉN a békében hiszek! De NAGYON sok olyan béke jött létre, ami a gonosz elpusztításával kezdődött!
Éppen tinektek magyarázzam? Hitetekben az apokalipszis egyenlő: az isten seregei legyőzik a sátán gonosz erőit: rettenetes véráldozatok által.
Tisztán fekete és fehér, azaz a jó és a gonosz szétválasztása alapján: az isteni jóság
(persze hadsereggel, fegyverekkel, öldökléssel!), legyőzi a sátáni gonoszságot. :(((
Igen, igen, a szörnyűségek mellett mindig tartsuk szem előtt a békés célt! 🙂
Teljesen egyetértünk, hogy nem szabad véglegesen kiiktatni a sajtó figyelését az életünkből. És abban is osztom a véleményed, hogy a megbízható információkra nincs igény (már ha létezik ilyesmi :-)). Mintha nem tudnánk korrekt módon hírt fogyasztani. (tudtunk-e egyáltalán valaha? a pletyka és az ármány mindig izgalmasabb volt az emberiség életében, mint a tények :-)).
Mindemellett, úgy gondolom, hogy nagyon fontos az is, hogy tudjuk mivel etetnek minket. Nem mondom, hogy mostantól csak cuki-kismacskás képekkel legyen tele a média, de a negatív képek áradata is “szennyezi” az elménket. A negativitás negativitást szül, a félelem félelmet. Ezért szükséges a tudatos hozzáállás. Ti. ne hagyd magad beszippantani!
És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a Cafeblognak és az NL Cafénak, hogy kiemelték ezt az írásomat a Nap blogjának. Mert az az üzenet, amit tegnap egyfajta intuitív sugallatra kezdtem el írni, az ma nagyon sok emberhez eljutott. Köszönöm!
Egy ilyen terrortámadás után az ember elvárja, hogy minden információt-legyen az fontos vagy jelentéktelen-megosszon vele a média. Dühítő még az is, hogy minden híradóban ugyanazt mondják, amit már ezerszer hallottunk, holott pontosan tudjuk, hogy “ha nincs hír, az jó hír.” A dalai láma tökéletesen rátapintott a lényegre, nagy butaság lenne ebben a tragédiába Istent így vagy úgy belekeverni, de az emberek nagy része annál többet tényleg nem tehet, mint imádkozik az áldozatokért, a békéért és azért is, hogy akik erre esküdtek fel megfelelő döntéseket hozzanak, mondhatnám úgy is, hogy találják meg a legkevésbé rosszat, a legkevesebb áldozattal járó megoldást. Mert egy műtétnél is csak ennyit tehetünk,imádkozunk,hiszünk és remélünk, és bízunk benne, hogy a sebésznek lesz elég tudása kioperálni a rákos daganatot.
Ha informálódunk, azzal nem a terroristákat támogatjuk. Szerintem ellentétes a probléma: Magyarországon senkinek nincs igénye megbízható, exkluzív információra. Az átlagembernek fogalma sincs arról, hogy mi történik a világban. Néhány egymást ismétlő, gazdasági érdekeknek kiszolgáltatott médium infóit eszi mindenki. Lehet, hogy tényleg nyugodtabbak leszünk, ha kikapcsoljuk a tévét, de okosabbak (pusztán ettől) nem.