Nagy meglepetés ért a minap, a Meddő vagyok – Anya leszek és a 160gramm blog írói ugyanis megtiszteltek azzal, hogy engem jelöltek meg az egyik kedvenc blogukként. Melengeti a szívemet, és örülök is a visszacsatolásnak. Kezdő blogger nem is kaphat szebb elismerést 🙂 Köszöm ezúton is Cseresznyevirágnak és Izának!
Mi is pontosan ez a díj, a Liebster Blog Award?
- bloggerek adják egymásnak az online világban
- a kezdeményezés Németországból indult, innen a neve is, jelentése: kellemes, értékes, legkedvesebb, legédesebb, szeretetreméltó
- a lánclevelekhez hasonló módon terjed: ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek, hadd örüljenek ők is, hadd sütkérezzenek ők is a dicsfényben
- senki sem kötelez arra, hogy továbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret
- marketing ötletnek sem utolsó
Mint minden játékban, itt is vannak – folyamatosan változó, de nagyjából állandó – szabályok (mert azért ez egy játék, egy jól kitalált játék):
- írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját
- írj 10 olyan dolgot magadról, amit nem köztudott
- válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre
- nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik
És akkor lássuk a medvét! Készüljetek, 10 frenetikus újdonságot fogtok most megtudni rólam – noha elég sok mindent kiteregettem már magamról a blogban, de hátha érnek még meglepetések titeket!
- Hét éves koromig szoptam az ujjamat. Nem napközben, hanem este elalvás előtt. És nem is a hüvelykujjamat, hanem a mutatót. Szüleimnek komoly fejtörést okozott, hogy leszoktassanak róla. Nem emlékszem pontosan hogy történt, de végül talán a “most már iskolás nagylány vagy”-szöveg győzött.
- Csak és kizárólag hason tudok elaludni, a paplan a szememig felhúzva, lábaim bebugyolálva. Télen, nyáron. Ez nyugtat meg.
- Állandóan összekeverem a jobbot és a balt. Nekem nem mondani, hanem mutatni kell az irányt. A vezetés vizsgán az oktatóm diszkréten mindig a kézfejével mutatta, hogy merre kell éppen kanyarodni, nehogy ezen bukjak meg. Át is mentem. 🙂
- Nincsen ritmusérzékem. Pontosabban szerintem van, de az nem felel meg a közmegegyezéses ritmusnak. De ez nem tántorít el attól, hogy jókat bulizzak.
- Diszkalkuliás vagyok. Bár papírom nincs róla, de a kétjegyű számok összeadásánál már meg is áll a tudományom. A suliban folyton kevertem a számolásnál a mínuszt és a pluszt. Az egyenletek megoldásának logikája jó volt, a végösszeg viszont sosem stimmelt. Az írásbeli érettségiről kijöve örömkiáltás kíséretében konstatáltam, hogy soha többé nem kell matekoznom – izgalmamban még a tanári asztalra helyezett mobilomat is bent hagytam, úgy kellett visszakuncsorogni magamat a terembe.
- Majdnem skandinavisztika szakos lettem az egyetemen, harmadik opciónak ugyanis azt jelöltem meg. Nem tudom megmagyarázni miért, de a mai napig vonzanak az északi államok, különösen Svédország. Egy szót nem beszélek svédül, egész egyszerűen csak szeretem a tiszta levegőt és a nagy, fás tereket, meg a háborgó, hűvös tengert.
- Ennek ellenére, a legeslegkedvencebb országom Portugália. Amikor a férjemmel volt szerencsénk pár éve eljutni oda, olyan volt mindkettőnknek, mintha hazaértünk volt (nekem több komoly deja vu-m is volt az út során). Lisszabonban csodálatosan keveredik az európai kultúra az afrikai és dél-amerikaival. Nyugodt tempóban zajlik az élet, százéves színfalak mögött. A konyhájuk viszont pocsék, de a tájuk és az ország kisugárzása mindent kárpótol.
- Az egyetem alatt egy darabig gyakornokoskodtam egy kereskedelmi tévénél. A legnagyobb interjú élményem Fenyő Miklóssal és Michael Madsennel volt.
- Titokban néha a villamoson, utcán, munkahelyen sztorikat gyártok magamban az emberekről. Elképzelem, hogy hol laknak, mi történt velük előző nap, hova igyekeznek, kivel beszélnek telefonon, mit fognak este csinálni, mi a kedvenc filmjük stb. Egész jól el tudom magam szórakoztatni ezzel.
- Hiszek benne, hogy bár az ember az alaptulajdonságait tekintve az marad, akinek született, de ugyanakkor képes az apró változásokra még 100 éves korában is. Sosincs késő semmihez!
Most pedig következzenek Cseresznyevirág kérdései és a válaszaim (Izáéit majd holnap közlöm a Facebook oldalamon)
Miért döntöttél a blogolás mellett?
Bölcsész vagyok, újságírói végzettséggel is rendelkezem. Noha már nem dolgozom a szakmában az írás mindig is a szívem csücske volt. Én így tudom kidolgozni magamból, feldolgozni magamban a dolgaimat. Ami a Végtelenül Nő blog indítását illeti, februárban diagnosztizálták nálam a peteérés hiányát – ekkor már hosszú hónapok óta próbálkoztunk babával, sikertelenül. Kicsikét összeomlottam. Elkeseredtem, hogy én nem is vagyok igazi nő. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és kreáltam egy blogot.
Mi a célod a blogolással?
Eredetileg az volt a cél, hogy a saját lelkemen könnyítsek, hogy az írás segítségével felfedezzem magamban a belső nőt. Egy idő után azonban azon kaptam magam, hogy kifelé is írok, nem csak magamnak. Így a meddőségi problémák kissé háttérbe szorultak, és feljött sok lelkizős, életmóddal kapcsolatos téma is. Ma már elsősorban azért írok, mert szeretem és kedvem van hozzá, másodsorban pedig mindig örülök, ha a világháló segítségével mást is megszólítanak az írásaim.
Mennyi időt töltesz a blogolással?
Nagyon változó. Mivel leginkább intuitíve írok (többnyire hirtelen felindulásból követem el a posztjaimat), ezért ez a hangulatom és a szabadidőm függvénye. Átlagosan hetente kb. egy-két délután töltök a blogolással, de van, hogy akár egy hét is kimarad, ha éppen nincs témám.
Mi a kedvenc könyved?
Nehéz kérdés, sok kedvenc van. Janikovszky Éva Aranyesője mindig megszólítja a bennem élő, álmodozó kamaszlányt. A Legyek ura pedig már nagyon régóta nagy favoritom: igazi szocio-pszichológiai tanulmány, imádom! Sok társadalmi dinamikában vélem felfedezni Golding nyers igazságát. Szeretem még a tényfeltáró regényeket is, mint például Frei Tamás vagy John Le Carré könyveit. És Márai is mindig megmozgat bennem valamit: a Gyertyák csonkig égnek és Az igazi mindig tud újat mondani.
Van olyan étel, amire sohase tudnál nemet mondani?
A csoki abszolút kedvenc, nem létezhet olyan diéta, ami miatt képes lennék mellőzni.
Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?
Nem tudok egyet sem kiválasztani. Szerettem gyereknek lenni, imádtam a balatoni nyarakat, a sok biciklizést, a nagyszülőknél töltött időket. De megvolt a varázsa a sulinak is, a táboroknak a Dunakanyarban, a péntek délutáni ökörködéseknek, az órai levelezéseknek (kémia órán páldául egy másik osztályba járó lánnyal kezdtem el levelezni: mindig bent hagytuk az pad egyik kis lyukában a fecnit, heti egy-két levelet váltottunk így egymással, aztán később ezt felváltottuk egy füzetre, és abba írtuk le a gondolatainkat).
Mitől félsz?
A szűklátókörűség és alaptalan félelem kiváltotta agressziótól.
Miben szeretnél fejlődni?
Mostanában komolyabban veszem a sportot, ez most mindenképpen egy olyan területe az életemnek, ahol szeretnék fejlődni: jobban odafigyelek magamra és a kondimra. Ezenkívül sokszor hajlamos vagyok falakat emelni magam köré (kissé introvertált típus vagyok), még akkor is, ha nem kéne, így ezt szeretném jobban lenyomni, nyitottabbá válni.
Melyik a kedvenc ünneped, és miért?
A Húsvét. Itt írtam már erről.
Mit jelent számodra nőnek lenni?
Na hát pontosan ezt járom körbe a blogomban. Röviden: nőnek lenni annyi, hogy hallgatsz a belső hangodra és a világ dolgaira finoman reagálva, mindig egy lépéssel a férfi előtt jársz (de psezt, csak okosan, meg ne tudja, hogy te már rég tudod, amire ő még csak most jött rá :-)).
Bernya, a kenguru – mert mindig izgatottan várom, mi történik a kedvenc kengurummal a nagyvárosban
Második Feleség – mert egy olyan témát feszeget – sok önreflexióval és bölcsességgel vegyítve -, amelyről soha nem beszélünk
Fapiac – mert zseniális a humora
Pánpéter STOP – mert okos és informatív
Női Táska – mert kifinomult és elgondolkodtatók a sorai
Találgatások – mert imádom a stílusát és a gondolatait
Fitneszanyu – mert rengeteg jó tippje van a mozgásra
Végezetül itt volnának az én kérdéseim a díjazott blogtársaimhoz
Köszönöm a blogtársak és az olvasók támogatását! Miattatok érdemes csinálni! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: