“Ugyan… semmit sem tettem, csak épp megtörtént velem” – történetek a menzeszről (1. rész)

A menstruáció női ügy. Ősidőktől fogva cipeljük magunkkal a havi bajt, ezt a sorsot, amely nőiségünk eszenciája. Hiába öntik el a médiát a tiszta, száraz érzés-reklámok, keveset beszélünk róla, próbáljuk leplezni, hogy havonta egyszer napokon keresztül vérzünk. Pedig ahány nő, annyi menstruáció. Nincs két egyforma történet. Olvasóim és bloggertársaim megosztották velem az élményeiket. Pletyizzünk hát egy kicsit! Amolyan nőiesen, hisz magunk vagyunk.

Sose bízz olyan élőlényben, aki napokon keresztül vérzik, és mégis életben marad – hangzik az idős férfiak bölcsessége. Ők már csak tudják, éveket húztak le a hisztis, havi bajos feleségük mellett. Abba azonban ők sem gondolnak bele, hogy a menzesz nem mindig leányálom. Noha kiskamaszként az ember lányát sokat foglalkoztatja a téma. Feltéve ha már hallott erről a női furcsaságról előzőleg…

Egyik nőtársam így mesélt az első alkalomról: Borzasztó élmény volt már az első is, mert nem kaptam rendes felvilágosítást – 11 voltam -, és azt sem tudtam mi bajom lehet. Tudom sokat sírtam emiatt. Valahogy olyan piszkosnak éreztem magam. Sokáig nem tudtam megbarátkozni a dologgal.

Mást is váratlanul ért a kis, piros csík a bugyijában: Baromi korán, a 10 éves szülinapomon jött meg először, döbbenet volt, soha nem hallottam a témáról korábban, ráadásul kapja be, pont a szülinapomon.

Kislányként, felkészületlen emberpalántaként nehéz megbirkózni a helyzettel. De azoknak a tiniknek sem sokkal könnyebb a helyzete, akik bár időben kapnak a szülőktől felvilágosítást, a kortársaikhoz képest azonban jóval előbb érnek. Ildikó így emlékezik vissza:

Már 9 éves koromban elkezdtek nőni a melleim. Hisztisebb is voltam az osztálytársaimnál. Éreztem, hogy kicsit más vagyok. 11 éves koromban én voltam a legmagasabb az osztályban. Tele lettem pattanásokkal, míg a többiek sokkal vékonyabbak, bababőrűek maradtak. Megnőtt a fenekem. Minden olyan hirtelen történt! Nagyon másnak éreztem magam. 11 éves alig múltam, amikor épp húsvét reggelén megjött. Bár korábban tudtam, hogy mi ez, mi lesz, mégis nagyon megijedtem, amikor sötétbarna-fekete foltokat láttam a bugyimon. Nem sok modern eszköz volt még, de ott volt a jó öreg vatta… Nagyon fájt a hasam, de azt hittem, ez a normális. Az osztálytársaim még mindig nem értek engem utol. Ettől kezdve – kb. fél év leforgása alatt – beállt a ciklusom havi rendszeresre. Én havonta annyira rosszul voltam, hogy le se lehet írni. Az osztálytársaim között én voltam az első, senki sem értette, hogy miért vagyok fal fehér, vagy miért ájulok el. Egyszerűen annyira fájt, hogy volt, hogy a földön tudtam csak csúszni.

A menstruáció megjövetelének időpontja átlagosan 10 és 16 éves kor közöttre tehető, de biztosra sosem lehet belőni. Olvasóim körében néhányan a későn érők táborába tartoztak a menzesz tekintetében. 

Fiús kislány voltam, – meséli Erika. Körülöttem már minden lány menstruált, alig vártam, hogy én is végre “lány” legyek. Hetedikbe jártam, éppen nyári szünet volt, amikor először megjött.

Egy másik nőtársam azt mondta, ő is évekig tűkön ülve várta az első menstruációt: 15 és fél éves voltam, és szentül meg voltam győződve arról, hogy nekem már soha nem fog megjönni. Már csak nekem nem volt semmi beírva az undok iskolai orvosi füzetkémbe a megfelelő helyre, és már mindent tudtam arról, mi minden állhat a menstruáció elmaradása mögött. Ciki volt, akkor már két éve hurcoltam egy kis tasakban az édesanyám által bekészített betéteket. Aztán egyszer, egy téli napon testnevelés óra előtt valamit felfedeztem a bugyimban, tudtam, itt a perc. Boldogan újságoltam a mellettem öltöző társamnak, hogy kicsit késve megyek órára, mert hát éppen megjött (azt nem tettem hozzá, hogy elsőre, hadd hangozzék nagylányosan, úgy, mintha ebben nekem már évek óta tartó rutinom lenne). 

Büszkén bevonulni a mosdóba a neszesszerrel, betétet cserélni és mámorosan örülni annak, hogy kamaszként elértünk egy fontos mérföldkövet, feljebb lépni a láthatatlan iskolai ranglétrán. Olvasóim között jócskán akad, akinek kellemes emlékei vannak az első havijáról.

Az iskolában ittuk azoknak a lányoknak a szavait, akik már átestek a tűzkeresztségen – kezdi a történetét Emma. Aztán a 13. születésnapom előtti reggel nekem is megjött. Igazából nem tudtam, örüljek vagy sem. Egyáltalán kell-e örülnöm? Apám is gratulált: “Hallom nagylány lettél”. Én meg csak álltam ott: ugyan, semmit sem tettem, csak épp megtörtént velem. Ugyanakkor jó ürügy volt arra, hogy az akkori legjobb barátnőmmel két hét mosolyszünet után végre kibéküljünk. Újságoltam is neki délután a suliban, hogy “képzeld megjött!'”. Egyből mondta is: “Tudom, Mariann mesélte a WC-ben. Képzeld nekem is, a múlt héten!”. Bólogattam: “Tudom. Mariann mesélte pár napja a mosdóban”. Mosolyogva összenéztünk és már mentünk is ki az udvarra, hogy bepótoljuk ez elmaradt két hetet.

Zsófinak is  a 13. születésnapja hozott áttörést: A szülinapom után egy nappal jött meg az első, és olyan mámorosan örültem neki, hogy még ma is röhögnöm kell, ha eszembe jut. Anyukám éppen mosogatott, én földöntúli vigyorral a fejemen somfordáltam be hozzá a konyhába, és kamaszos lazasággal böktem ki, hogy “asszem, megjött”.

Tinilányként, így vagy úgy, de hatalmas változást jelent az a bizonyos vérzés. Fordul egyet a világ, és beállunk a ciklikus körforgásba. A férfiak számára ez olykor nehezen érthető, különösen ha kiskamasz még az ember.

Talán 11-12 éves lehettem, amikor egy betétreklám óriásplakátját látva azon kezdtem el tanakodni, hogy ez mégis mi a francra való – írja egy férfi bloggertársam. A haverom elmondta, de meg voltam győződve, hogy csak szívat, annyira szürreálisnak tűnt az egész sztori. Végül az egyik szünetben megkérdeztem a (férfi) történelem tanárunkat, aki elég furcsa arcot vágott a kérdés hallatán, de végül megerősítette az infót.

Szürreális vagy sem, nekünk nőknek ez is a mindennapjainkhoz tartozik.

A következő részben is hozok még történeteket a menstruációról, ami bár macerás és fájdalmas, de egyben ünnep is lehet. Ha szeretnéd velem megosztani a sztoridat, írj a nyarifecske@gmail.com címre, szeretettel várom az élménybeszámolókat.

Csatlakozz hozzám a Facebookon is, hogy ne maradj le a legfrisebb posztokról és egyéb érdekességekről!