A meddőség szónak negatív visszhangja van. Meddő vita az, amely nem vezet semerre. Meddő próbálkozás, aminek nincsen eredménye. Meddő pár az, akinek nem lehet gyereke. Tényleg ennyire fekete vagy fehér a dolog? Szerintem jóval több rejtőzik emögött a szavacska mögött, mint elsőre hinnénk.
Egy barátnőm szerint jobban tenném, ha a meddőség szó helyett a “fogamzási nehézség” kifejezést használnám. Mert a meddő olyan determinált. Sokfelől hallom, hogy nem szeretik ezt a szót. Valóban, szomorú gondolatokat társítunk hozzá. Szinte látom, ahogy az öregasszonyok kint ülnek a padon a késő nyári napfényben, és pletykálkodnak a szomszédokkal. Amikor elmegy mellettük az utcában lakó fiatalasszony, összesúgnak: “nahát szegény Rozi, már évek óta szeretne gyereket, de nem lehet, mert meddő”.
Meddő. Micsoda megbélyegzés. Rendszerint egy véglegesnek tűnő helyzetet sejtet.
Pedig nem az. Ez is egy állapot. Pontosan úgy, mint terhesség vagy a szingliség. Átmeneti. De ettől még egy létező tény. Itt megállnék, hogy egy kedves bloggertársamat idézzem, aki a következőket írta a terhességével kapcsolatban: “Tudtam, hogy amint én is a babavárásról kezdek írni és különböző szavakat használni, azonnal rám repülnek majd az érzékeny lelkű ellenzékiek és rögtön ki is kiáltanak majd szaranyává, akinek az állapota terhes, aki meg is érdemli, hogy ne menjen minden úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva (…). Nos, szerintem semmiképpen sem szaranya. Egyszerűen azért, mert sem a gyerek, sem az állapotom nem teher a számomra. Ez csupán az állapotom egyik elnevezése.”
Noha a terhesség jóval örömtelibb állapot, de jómagam is szeretek szembenézni azzal, ami van, ahogyan van. Nevén nevezem a gyereket. Mert ha nem teszem, akkor csak kerülgetem a forró kását. Nem akarom, hogy a problémámból Voldemort “amit nem nevezünk nevén” legyen. Minél inkább menekülnék a realitás elől, annál inkább tagadnám az állapotomat. Könnyebb lenne szőnyeg alá söpörni, köntörfalazni, de az nem én vagyok. Miért kendőzném el a valóságot?
Orvosi értelemben azok a párok számítanak meddőnek, akiknél egy év rendszeres szexuális élet után sem fogan meg a baba. Ilyen értelemben tehát mi meddő pár vagyunk.
És igen, használhatnék kevésbé “csúnya” kifejezést is. Mondhatnám, hogy babaprojektben vagyunk, hogy fogamzási nehézségeink vannak, hogy várat magára a magzat stb. De ettől még az állapotunk megnevezése ez: meddő. Egyébként a többi, szépnek mondott kifejezés sem festi le túl rózsásan a helyzetet.
De mitől lesz negatív töltete egy kifejezésnek? A történetek miatt, amelyeket hozzátársítunk. A történelem és a legendák mesélnek olyan emberekről (rendszerint nőkről), akiket elhagytak, megbélyegeztek, mert nem született gyermekük. Én is ismerek olyan idős házaspárt, akik sokáig próbálkoztak, mégsem lett gyermekük – ettől még természetesen boldogan élik a mindennapjaikat; a feleség nehezen ugyan, de túltette magát a gyerektelenségen. Emellett tudok olyan párról is, akik már elindították az örökbefogadási procedúrát, amikor mégis megfogant a babájuk.
A meddőség nem végleges dolog. Csak egy szó, ami valamit jelöl. Ugyan nem egyértelmű a kifejezés eredete, de egy elképzelés szerint a “mé” tőből származik, amely megy-et jelent. “a meddig egyértelműen azt a pontot jelöli, amihez odamegyünk. Így rögtön megértjük például a meddő szó jelentését is, ami eredetileg a magzat hirtelen „elmentére” utalt, majd a feldolgozott érc „kiürülésére”. E két fogalom összekapcsolásából adódik a meder is, amiben az ár megy.“
A nyelvészkedést itt abba is hagyom. Csak érdekesnek tartottam ezt a kitérőt: lehetséges, hogy a szó a menni igénkből származik. A menetben pedig mindig benne van a változás.
De egyből rá is térek a számokra. Nemrég olvastam egy cikket – amely mellesleg a petesejt-fagyasztásról szólt (de erről majd talán máskor). A szerző azt taglalja, hogy mennyi az esélye egy egészséges fiatal lánynak a teherbeesésre. Nem is olyan sok, mint gondolnánk. 16%-a a megtermékenyített petesejteknek nem éri meg az osztódást, tehát pár nap alatt el is hal. A már osztódást elért zigóták 15%-a pedig nem tud beágyazódni a méhfalba. Ha mégis sikerült a beágyazódás, akkor sincs még minden sínen: a megtermékenyült petesejtek egyharmada rövid időn belül elhal. Mindez azt jelenti, hogy az embriók csupán 42%-a marad életben a menzesz várt időpontjáig, ez utóbbi ugye ekkor már nemigen jön meg. Minél idősebb egy nő, annál több “abnormális” petesejttel rendelkezik. Vagyis csökkennek az esélyek, és akkor még a többi egészségügyi tényezőről nem beszéltünk.
Ha ebből a szemszögből nézem, nem is olyan vészes ez meddőség dolog. A fenti statisztikából is kiviláglik, hogy a teherbeesés egyáltalán nem történik hipp-hopp. Na jó, vannak nők, akire ha csak ránéznek, már állapotos 🙂 De nem ez a többség, különösen nem 30 éves kor környékén.
A WHO jelentése szerint a világon a nők 10%-a érintett meddőségi problémában. Férfiakról nincsen adatuk. Ugye, hogy mondtam, hogy női sors ez? Egyébként nem világos, miért nem rendelkeznek megbízható adattal ezen a téren. Ha egy férfinak nem születik gyermeke 2 éven belül az még nem számít meddőnek, de egy nő hasonló helyzetben már az? Vagy a pasik nem beszélnek erről a problémáról?
A Daily Mail egy cikke már másként fogalmaz. E szerint minden hatodik brit párnak akad fogamzási gondja. A statisztikák szerint 30%-ban a nőknél diagnosztizálnak valamilyen problémát, és – most figyeljetek – 30%-ban a férfiaknál. Fifti-fiti. Mégsem csupán női sors ez! Ugyanakkor érdekes az is, hogy a meddő párok 40%-ánál semmilyen orvosi problémát nem találnak.
Nos, így állunk. A meddőség létezik. Azt jelenti: van egy pár aki hosszú ideig próbálkozik a babával, de valamilyen okból nem jön össze nekik. Még.
Mindezeken túl szeretném leszögezni: én nem akarok az a nő lenni, aki abból él, hogy meddő. Én az a nő szeretnék lenni, aki a férjével együtt meddőségi gondokkal küzdött, és sokat tanult belőle, hogy majd egészen más szemmel nézzen arra a kicsi lélekre, aki őt választotta anyának.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: