Az ünnep a lélek desszertje. Ösztönös erő hajtja az embert, hogy megmerítkezzen az ünnepnapok színes, meghitt és felemelő érzésvilágában. Nincsen civilizáció ünnep nélkül. Ez talán az egyik legősibb emberi tulajdonság: összejönni, együtt lenni, (meg)emlékezni, szórakozni, közösen enni. Jelentős összetartó erő. A szociológus Émile Durkheim, így fogalmazta meg: “ha összegyűlnek az emberek, közeledésükből elektromosságféle keletkezik, melytől hamarosan rendkívül felfokozott állapotba kerülnek. A kifejezésre jutó érzelmek ellenállás nélkül felerősödnek a külső határokra nyitott tudatokban: valamennyi visszhangot ver a másikban.” (forrás)
Minden egyes ünnep az adott kultúráról mesél. A benne élőkről, a gondolkodásukról, a hitrendszerükről. Rám ezek hatással vannak, a különböző népek ünnepei tanítanak engem: lehet így is csinálni, lehet így is szemlélni a világot.
Összeszedtem néhány főbb ünnepet a világ minden tájáról, hogy megmutassam, hogyan hatnak rám. Tarts velem!
1. Ramadán
Az iszlám kultúrkörben elterjedt böjtöléssel egybekötött ünnepet jelöli a Ramadán. Mozgó ünnep, akárcsak a keresztényeknél a húsvét. A muszlimok ilyenkor a Korán születését ünneplik, a hagyomány szerint ugyanis ekkor kapta meg Mohammed proféta Allahtól a szent könyvet. A Ramadán egy holdhónapon át tart, idén éppen most, június 18-án kezdődött. A böjt érdekessége, hogy ezalatt az idő alatt a hívők napkeltétől napnyugtáig nem vehetnek semmit a szájukba. Vagyis nem ehetnek, nem ihatnak, de még cigarettát sem szívhatnak és rágógumit sem rághatnak (komoly fejtörést szokott ilyenkor okozni a fogászati beavatkozás is). Kivételt csak a terhes nők, a 14 év alatti gyerekek, az utazók és a harcolók jelentenek. Éjszaka aztán beindul az élet, és hatalmas lakomákat rendeznek. Az ünnep egyébként megtilt bárminemű testi élvezetet is napközben, úgy mint például zenehallgatás, tánc és házasélet.
Mire tanít? Aki dolgozott már muszlimokkal Ramadán alatt talán tapasztalhatta, hogy kissé fáradtabbak, elcsigázottabbak ilyenkor az emberek, a dehidratáció jeleként pedig csökken a koncentrációs képességük. Ez a nem-muszlim partner részéről türelmet igényel. A modern korban, napi 8 óra munka mellett a Ramadán szigorú szabályai okoznak némi kihívást a hívők számára is. Nos, ez egy ünnep; természetéből adodóan nem a munkás hétköznapokra lett kitalálva – akárcsak nálunk a Karácsony. Ez egyfajta befelé fordulást igényelne nappal, és családi, baráti összejöveteleket éjszaka. Számomra a Ramadán azt tanítja, hogy lassíts le, elmélkedj, pihenj meg, legyél együtt a szeretteiddel. Ez az egy holdhónap a tied, tisztulj meg. Legyél te magad a középpontban, ne pedig az, amit csinálsz.
2. Karnevál
Jóllehet Magyarországon is szoktunk farsangi mulatságokat és búcsújárást tartani, Nyugat-Európában a karneválnak jóval nagyobb hagyományai vannak. Ismert, és turisták által gyakran látogatott hely ilyenkor Velence, ahol színes maszkok mögé bújnak az emberek. De Nyugat-Németországban és Belgiumban is komoly farsangi felvonulásokat tartanak. Karneválozni egyébként a farsang végén, tehát húshagyókedd előtti napokban szokás, ezt követi a húsvétig tartó böjt. Kölnben és a környéki városokban ilyenkor nagy tömeg gyűlik össze az utcákon. Ömlik mindenhonnan a sör, az emberek vidám, vicces ruhákat öltenek, aztán érkeznek a felvonulók: mazsorettek, óriásbábuk, agyondíszített kocsik és teherautók dübörgő zenével. Napokig tart az extázis és a féktelen örömünnep.
Mire tanít? A karnevál a farsangi időszakot zárja, egyfajta télbúcsúztató, tavaszköszöntő ünnepként. A húsvét előtti csöndes, böjti időszakra felkészülvén az emberek még gyorsan kirúgnak a hámból. Isznak, esznek, jót mulatnak. Ebben az időszakban ki lehet fordulni önmagunkból, mások lehetünk, mint a hétköznapokban. Számomra ezt üzeni: a karnevál alatt levetheted a gátlásaidat. Tombold ki magadból a téli sötétségben felgyülemlett negatív energiákat, hogy a böjtre már ne vidd azokat tovább.
3. Hálaadás
Az USA-ban hatalmas ünnep a “thanksgiving”; jelentősebb, mint a Karácsony. Ennek az eredete a a 17. századra nyúlik vissza, amikor is európai kivándorlók – köztük vallási üldözöttek – érkeztek Észak-Amerikába a Mayflower hajón. Nagyon sokan nem élték túl az utat, partraszálláskor pedig nehézségek adódtak az élelmiszer beszerzésével. A történet szerint indián bennszülöttek segítettek nekik életben maradni. Megmutatták, hogyan kell halászni, vadászni, valamint művelni a földeket, kukoricát, babot termeszteni. Az első Amerikában töltött év végén a bevándorló európaiak egy aratási ünnepséget tartottak. Hálát adtak a termésért és az életben maradásukért. Ezt ünneplik meg Amerikában és Kanadában mind a mai napig. Családok jönnek össze erre a pár napra, hogy együtt legyenek és megosszák egymással a lakomát, meg azt a bizonyos pulykát.
Az első hálaadási lakoma (kép: wiki commons)
Mire tanít? Számomra – bár semmilyen módon nem kötődöm az észak-amerikai kultúrához – ez egy roppant szívmelengető történet. A mai világ puskaporos hangulatában különösen izgalmas feleleveníteni ezt. Őslakosok segítenek menekülteken. Szép, nem? Nekem ezt üzeni a Hálaadás: láss az orrodnál és az egodnál tovább, fogadd el a másságot, adj hálát az életedért és mindazért, amid van, és ha tudsz, segíts a rászorulókon.
Neked melyik a kedvenc ünneped?
