Végtelenül Nő

A napokban elöntötték a közösségi oldalakat a szivárványos fotók. Pár napja az amerikai Legfelsőbb Bíróság ugyanis zöld utat engedett a melegek házasságának szerte az Államokban. A Facebook pedig úgy gondolta megünnepelni ezt a döntést, hogy kreált egy toolt, amelynek segítségével a felhasználók a profilképüket szivárványossá varázsolhatják. Ez is egy fajtája a szolidaritásnak. De szerintem sokkal… Tovább »

Igazi nő vagyok, mindent megoldok egyedül. Megváltoztatom a világot. Különleges vagyok, nő vagyok. Ismerősen cseng? Én naponta látom a közösségi oldalakon sorjázni az ehhez hasonló idézeteket. Kétségkívül igen hangzatosak, és megfelelnek mindenféle trendnek. Légy erős, légy bátor, ne hagyd magad, vedd a világot a hátadra! A gond csak az, hogy az ilyesféle megerősítések a folyton… Tovább »

A meddőség szónak negatív visszhangja van. Meddő vita az, amely nem vezet semerre. Meddő próbálkozás, aminek nincsen eredménye. Meddő pár az, akinek nem lehet gyereke. Tényleg ennyire fekete vagy fehér a dolog? Szerintem jóval több rejtőzik emögött a szavacska mögött, mint elsőre hinnénk. Egy barátnőm szerint jobban tenném, ha a meddőség szó helyett a “fogamzási… Tovább »

Elhagyott a férjem. Megrendezte a saját halálát, majd lelépett az exével. Írtam egy sms-t az andrológus dokinak, hogy ne várjon a páromra, nem megy már spermavizsgálatra, mert már nem vagyunk együtt. A válasz nem tőle jött, hanem a galád férjemtől: elhordott mindennek, utolsó szemét riherongynak. Aztán megtaláltam őket, egy tisztáson piknikeztek az ex-nőjével. Rettenetesen összevesztem… Tovább »

Az ünnep a lélek desszertje. Ösztönös erő hajtja az embert, hogy megmerítkezzen az ünnepnapok színes, meghitt és felemelő érzésvilágában. Nincsen civilizáció ünnep nélkül. Ez talán az egyik legősibb emberi tulajdonság: összejönni, együtt lenni, (meg)emlékezni, szórakozni, közösen enni. Jelentős összetartó erő. A szociológus Émile Durkheim, így fogalmazta meg: “ha összegyűlnek az emberek, közeledésükből elektromosságféle keletkezik, melytől… Tovább »

  A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} ezen a héten azt feszegeti, hogyan jár együtt a megélhetés és a blogolás. Elöljáróban annyit, hogy eredetileg meg sem akartam írni ezt a posztot. Nem tűnt különösebben izgalmas témának, és úgy éreztem, nem is tudnék semmi okosat írni, nem vagyok befutott blogger, aki hasznos tanácsokkal tudna szolgálni. Aztán mégis elkezdett… Tovább »

Ülsz a kád szélén, magadba roskadva, sajnálod magad, de rettenetesen, amiért a világ összeesküdött ellened. Hiába lebeg a cél előtted, hiába teszel lépéseket – olykor kicsiket, olykor nagyokat -, mégsem éred el a vágyad tárgyát. Csalódsz, sokszor, sokat. Csak ülsz, zokogsz, okolod a körülményeket, magadat, a sorsot. És azt érzed, hogy jól esik. Lefekvéskor még… Tovább »

Ismét tombol az esküvőszezon, sorra mondják ki idén is a boldog párok a még boldogítóbb igent az oltár előtt. Felrémlett bennem, hogy tavaly mi is lótottunk-futottunk az esküvőnk előtt: szerveztünk, próbáltunk (ruhát, cipőt, táncot), és legfőképp izgultunk, hogy a nagy napon minden jól sikerüljön. Nem voltunk kimondottan az a pár, aki minden apróságon fennakadt, és nem… Tovább »

Pár évvel ezelőtt munkaúton jártam Párizsban. Amikor leszállt a gépünk, a kolléganőmmel taxiba vetettünk magunkat. A sofőr egy észak-afrikai származású férfi volt, talán második generációs bevándorló – vagyis ő már Franciaországban született, francia állampolgárként. Kedélyesen elcseverésztünk mindenféléről, ahogy azt ilyenkor szokás, majd amikor taxisunk megtudta, hogy magyarok vagyunk, nekünk szegezte a kérdést: “de hát a… Tovább »

A mórok meséje Andalúziában Az eheti VKP poszt témája visszarepít engem egy csodálatos helyre, az Alhambra palotába.  Tavalyhoz képest ugyanis most a budapesti kis lakásomban ücsörgök, miközben egy éve ilyenkor a granadai várkomplexum gyönyörű folyosóit és kertjeit jártam. Alhambra… mintha csak a szél suttogna lágyan a fülembe. Alhambra… tűzes lovak patajának hangja verődik vissza a… Tovább »