{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Kedvenc ínyencség – ahogy én készítem

Vajas kifli: nagyon omlós, brutál finom és a miénk!

Az eheti Vigyázz! Kész! Posztolj! random generátora a kedvenc ínyencség témáját dobta ki. Örömmel osztok hát meg veletek egy isteni vajas kifli receptet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem én, hanem egy nagyon kedves barátnőm kísérletezte ki és tökéletesítette a receptet – innét is üzenem neki, hogy továbbra is áldom a nevét.

Vigyázat, ez a kifli bár formára hasonlít a croissant-ra, nem az. Viszont klasszisokkal jobb a bolti, szottyadt kifliknél. Igazi, hamisítatlan otthoni műremek. Nálunk családi elfoglaltság a készítése az urammal. Egy részét megesszük frissen, a maradékot viszont bedobom a mélyhűtőbe – egyesével vagy kettesével csomagolva – így reggelente már csak a kenyérpirítón kell megmelegíteni, kb. 5 perc után ehető is. Nem azért mondom, de aki evett már belőle a csodájára jár. Következzen hát a recept, hogy ti se maradjatok ki a jóból! 🙂

Hozzávalók (kb. fél kilóhoz, ha egy kilót szeretnél duplázz mindent):

55 dkg liszt

3 dl tej + áztatáshoz 1-2 dl

2,7 dkg élesztő (igazi, nem por)

1,5 ek porcukor

3 tk só

12,5 dkg teavaj (nem ráma, hanem igazi vaj)

1 db tojás 

Elkészítés:

Veszek egy nagy edényt, átszitálom bele a lisztet. A liszt közepébe egy kis fészket csinálok, beleöntök 1 dl langyos tejet, hozzá megy a porcukor és az élesztő. Kb. 15 perc alatt felfut. Ezután a többi hozzávalót, a maradék tejet, sót, vajat (kivéve 1 evőkanlányit) és tojást hozzáteszem, összekeverem az egészet. Kézzel a legjobb csinálni – én imádom, ahogy a kezem alatt gyúródik a tészta -, de természetesen, lehet fakanállal is. 10 percig pihentetem, majd hozzáadom a félretett 1 ek vajat. Ezután előveszem a robotgépet és 15 percig dagasztom (kézzel is lehet, az tovább tart, de legalább szép karizmunk lesz tőle).  Dagasztás után leszórom a tészta tetejét valamint az edény oldalát liszttel. Letakarom, bebugyolálom és 1 órát kelesztem meleg helyen. Egy óra elteltével szépen feljön a tészta, lágyan levegős lesz. Mint minden kenyérfélénél, itt is ekkor látjuk, hogy jól sikerült-e a dagasztás. Ha jól összezúztuk a lisztben lévő anyagokat a dagasztás alatt, a glutén szépen elkezd dolgozni, és egyrészt gyönyörűen megkel a tészta, másrészt kiválóan nyújtható lesz.

Kiveszem az edényből a megkelt tésztát és 3 részre osztom. Lisztezett felületen kinyújtom kör alakúra, kb. 3-4 mm vékonyra. Háromszögű cikkekre vágom, mintha csak torta lenne. A szélesebbik részénél kezdve felcsavarom, így lesz meg a kifliforma. Megkenem még egy kis olvasztott vajjal, és beáztatom pár másodpercre pici tejbe. Érdemes még  10-20 percet állni hagyni így a kifliket. Férjem (a péklegény) azt vette ugyanis észre, hogyha egyből berakjuk a sütőbe akkor lyukacsosabb lesz a belseje a kiflinek. Viszont ha még hagyjuk kelni egy kicsit feltekert állapotban is, akkor jobban összeér a tésztája, nem lesz “kráteres”.

180°C-ra előmelegített sütőben sütöm meg. Légkeverékesen nagyjából 30 perc, de folyamatosan kell csekkolni. Barátnőm utasítása szerint: akkor jó, amikor jónak tűnik! Vagyis amikor már szépen barnul a teteje.

Én mindennel szoktam enni, májkrémmel, felvágottal, mogyorókrémmel, de a legeslegjobb lekvárral – egyébként önmagában is tökéletes. Már alig várom, hogy elinduljon a szezon és nagymamától kapjunk házi eperdzsemet, azzal valami mennyei ez a kifli. Sóval és a cukorral lehet kísérletezni, mi nem eszünk általában nagyon fűszeresen, így nekünk ez a mennyiség elég, de ha úgy érzed sótlan, nyugodtan rakj még bele többet.

Na, a nyálelválasztás el is indult, irány a vacsora!

Ha kíváncsi vagy bloggertársaim kedvenc ínyencségeire is, katt a lenti ikonra: