{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Fóbiák

Bár a szó szoros értelmében nem rendelkezem semmilyen fóbiával, mégis a héten volt egy fura élményem. Egyik barátnőm kitalálta, hogy menjünk el egy kiszabadulós játékra. Először igent mondtam, majd az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy riadalmat érzek a szabadulós szoba gondolatára. Én egyértelműen nem akarok menni. Abban a minutumban kapnék pánikot, amikor ránk zárnák az ajtót. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy elönt a víz, ájulás kerülget, kaparom a falat és azon nyomban ki akarok szabadulni – a játéktól függetlenül. Nem tudom megmagyarázni miért, honnét van ez az érzésem, nincs is klausztrofóbiám. Nem félek a metrón, sem a repülőn, sem a liftben. De ha bezárnának egy szobába, és onnét nekem ki kéne jutnom… elönt a pánik már csak a gondolattól is. Szóval, tessék kreáltam egy új fóbiát: “szabadulós szoba – fóbia”. Addig is, amíg ezt a pszichológusok anyakönyvezik, álljon itt néhány haiku, amelyeket jómagam költöttem.

A haiku egy Japánból származó versforma, 3 sorból és 5+7+5 szótagból áll. A Vigyázz! Kész! Posztolj! eheti témája a fóbiák, ez adott ihletet a költésre. Hogyan áll össze a haiku és a fóbia? Nos, én úgy látom ez a versforma a megfoghatatlan érzésekben keres menedéket, pontosan ahogyan a fóbiák is a megmagyarázhatatlan, pillanat szülte érzelmekben öltenek testet.

Tömegiszony

Hangos, izzadt, csúf

lélekraktárok: téboly

tömeg. Kiáltok!

____________________

Tériszony

Fent vagyok, le nem

nézek. Szédülve magas,

térben szédület.