Szikrázó napsugarak hatolnak át a szelíden kék égen keresztül. Egy nagy fehér ház udvarán állok, közepén egy szürkére korhad fa. Elrugaszkodom a földről ahogy jön egy szellő. Meglepődök, a torkom a szívemben dobog. Újra megpróbálom. Most már magasabbra ugrok, lebegek. Aztán egyre feljebb török, ki az udvarból. Alattam a város, színes tetőkavalkádban gyönyörködöm. Euforikus érzésem van. Repülök! Bármire képes vagyok. Volt már volt olyan álmod, amelyből alig akartál felébredni?
Kétségtelen, álmainkban istenséget alakítunk. Minden ami történik, az elménk szüleménye – vagy legalábbis annak látszik.
Az amerikai őslakosok ugyanakkor sokkal inkább az égiek üzenetét látták az álmokban. Útmutatásnak, vezetésnek fogták fel ezeket. Egyes törzsek azt tartották, hogy az embernek két lelke van, amelyek közül az egyik éjszaka útra kell és körbejárja a világot. Vagyis nem az elme álmodik, hanem a lélek, aki képes kiszakadni a testből. És éppen ezért tud a felsőbb szellemekkel is kapcsolatba lépni. Az indián kultúrában különösen tisztelték az álmokat. Sőt, kifejezett figyelmet szenteltek minden álomnak. Nem tudomást venni róluk maga lett volna a katasztrófa. Az irokéz indiánok az álmaikra úgy tekintettek, mint a törvényre; az élet minden területén használták ezek interpretációit, és ezek alapján hozták meg döntéseiket.
A legtöbb indián törzs a gyerekeket már kiskorúktól fogva trenírozta, hogy jegyezzék meg álmaikat. Azok ugyanis szerintük ugyanolyan fontosak voltak, mint az ébrenlétben eltöltött idejük. Az álmok jelentőségét mutatja, hogy például az ojiwba törzs álomfogót is készített a gyermekeinek. Ez egy díszített karikából szőtt tárgy, amelyről madártollak vagy gyöngyök csüngtek alá. A karika közepére egy hálót fontak: az indiánok hite szerint ebbe a hálóba estek csapdába a rossz álmok, így ezek nem gyötörték a kicsiket.
Az álmok körüli misztikum egyébként minden kultúrában megjelenik. Nekünk, magyaroknak sem kell messzire mennünk. Itt van egyből Emese, akiről azt meséli a Gesta Hungarorum, hogy álmában egy turulmadár jelent meg, teherbe ejtette őt, és az asszony látni vélte, ahogy méhéből egy forrás fakad, amelyből aztán nagy királyok születnek. Fiát Álmosnak nevezték el, a leszármazottak pedig az Árpád-házi királyok lettek. De nem ez az egyetlen, gyermek születésével kapcsolatos széles körben ismert álom. Jézus apjának, Józsefnek egy angyal jelent meg álmában: a férfi tőle tudta meg, hogy Mária a Szent Lélek gyermekét hordja a szíve alatt.
A ma tudománya azonban az álmokban nem kommunikációt lát a felsőbb szférákkal, hanem az elme – kétségtelenül hasznos – játékát. Freud és a pszichoanalitikusok munkásságnak köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy az álmokban a tudatalatti tör felszínre.
De nézzünk pár tudományos tényt álmainkról!
Nem csak mi, az ébrenléti logikánk is alszik éjjel. Mivel a szemünk csukva van, a látóidegek által továbbított üzenetek helyett az agykéreg a belső képeket próbálja értelmezni. A hátsó-oldali prefrontális cortex ilyenkor gyakorlatilag alszik: ő lenne felelős a logikai és racionális gondolkodásunkért. A limbikus rendszer, amely az érzeteket és érzelmeket irányítja, ugyanakkor alvó állapotunkban is aktív. Így lehetséges, hogy az, ami éberen teljesen irracionálisnak tűnik az álmunkban egyáltalán nem az. Talán szerencsés állapot ez, hiszen máskülönben hogyan is tudnánk például repülni álmunkban?
Sokáig azt hittük, hogy csak a REM-fázisban álmodunk, ezt szokták aktív alvásnak is nevezni, ugyanis ilyenkor a légzésünk szabálytalanabb és a szemmozgás is felgyorsul. Azonban a legújabb kutatások arra világítanak rá, hogy a nem REM-fázisban (NREM) is tudunk álomképeket produkálni. A NREM-nek több része van, ezek közé tartozik a szendergés de a legmélyebb alvás is. Kutatók azt állítják, hogy míg a REM-fázisban magunkon kívül kettő vagy három – általában a valóságban is ismert – karakterrel álmodunk, addig a NREM-ben akár háromnál több személy is előbukkanhat, és ezek lehetnek számunkra teljesen idegenek is. Érdekesség még, hogy a REM-ben agresszívabb, vadabb álmaink vannak. Egyébként ez az fázis, ami az ébredéshez közelít. Nos, ebben felfedezni vélek némi igazságot, ugyanis nekem általában hajnalban, ébredés előtt vagy a reggeli visszaalvás alatt szoktak lenni revelatív és izgalmas álmaim.
A külső ingerek és fájdalmak beágyazódnak álmainkba. Egy kutatásban például az alvó alanyokba tűszúrás-szerű stimulációt vezettek, melynek hatására volt olyan, aki arról számolt be, hogy álmában kényelmetlen cipővel gyűlt meg a baja. Más kutatások pedig azt bizonyítják, hogy az erősebb fájdalomra akár rémálmokkal is reagálhatunk. Emlékszem, gyerekként nekem is volt olyan szörnyű álmom, amelyben egy tigris harapdálta a lábamat. Mikor kiabálva felébredtem, láttam, hogy a lábam beszorult az ágy szélébe…
Az alvás segít a tanulásban. Egy kísérlet során a tudósok azt mutatták ki, hogy azok az alanyok, akik hat vagy több órát aludtak egy új készség elsajátítása után sokkal jobban teljesítettek másnap, mint azok, akik nem aludtak. Mi tagadás, vizsgára felkészülés alkalmával pszichikailag megnyugtatható lehet a könyvet a párnánk alá rakni, hátha álmunkban belénk száll a tudás, ennél azonban még sokkal hatékonyabb ha először inkább tanulunk, majd alszunk rá egyet. 🙂
Így vagy úgy, tények és hitrendszerek ide vagy oda, az álmodás egy csodálatos létállapot. Nem csak segít feldolgozni a nap eseményeit, hanem ismeretlen tájakra is repít minket. Mert az álmunkban bármi lehetséges!
Te mit álmodtál ma?
Ha tetszett a poszt, kövess engem a Facebookon is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: