Női körök

Sokszor mondogatják, hogy hímsoviniszta, férfiak uralta világban élünk. Hogy a női fizetések alacsonyabbak a férfiakénál. Hogy nincsen elég női politikus, vezető. Hogy a családon belüli erőszak – ahol a nők az áldozatok – egyre nagyobb mértéket ölt.

Nem vagyok szociológus, politológus vagy női mozgalmár. Sokkal jobban el tudják ezeket mondani itt és itt, no meg itt. Azt viszont tisztán látom, hogy a nyugati világ oktatási rendszere és munkakörnyezete a férfias, logikára, észérvekre épülő, higgadtságot megkövetelő, és a teljesítményt piedesztálra emelő mintákat közvetíti. Az érzelmeknek és a szívnek nincs helye. Ha egy nő magas pozíciót ér el, az szinte kivétel nélkül úgy tudja megtenni, hogy alkalmazkodik a férfi világhoz. Mert nincsen más választása.

Egyszer egy gyógyszerész professzortól hallottam, hogy a női hormonháztartást – különösen a mellékvesék hormontermelését – nagyban befolyásolja az, hogy a nők mennyire élhetnek kedvükre. Szerinte a női test nem a kötött munkaidőhöz van beállítva, arra hogy pl. napi 8 órát üljön a monitor vagy a pénztárgép előtt. Mert a nő szeret mindig mást csinálni, tenni-venni, álmodozni, alkotni. De ha neki mindennap ugyanazt a feladatot kell ellátnia, monoton módon, akkor annak bármilyen hihetetlen, de az egészsége látja kárát. Még akkor is, ha nem kifejezetten stresszes a munkája. Fontos, hogy a nő mindig tudjon a saját maga kedvére tenni. Érdekes nézőpont, nemde?

Csöppet sem szeretném idealizálni a régi világot, amikor a nőknek “kuss” volt a neve – noha tudjuk, hogy igazából mindig ők irányítottak a háttérből (haha – gonosz kacaj)! De lássuk be, valahogy mégis jobban áramlott a női energia. Az asszonyok a falun összegyűltek közös tevékenységekre: együtt hímeztek, varrtak, közösen énekeltek, táncoltak. Ezt a női erőt hol találod ma meg?

Szerencsére nem ment még ki a divatból “női körökbe” járni. Csak ezt tudatosan kell keresned. A netnek hála rengeteg fórum van már, ahol a nők összeadhatják a tudásuk legjavát – ami persze olykor tudományosan nem megalapozott, de mégis csak hús-vér ember véleménye, története. Aztán ott vannak a női segítő körök, workshopok. Bár még nem volt szerencsém eljutni hozzá, de egy barátnőm beszámolója szerint Hoppál Bori rettenetesen jó csoportokat tart. De találkoztam már anyaméh gyógyító szeánszokkal is – noha ezen sem vettem még részt soha, csak a folyosóról hallottam a furcsa, sóhajtozó hangokat.

Még pár gondolat a közös mozgás, tánc élményéről. Meséltem már az Avivaról, ami kifejezetten női torna. A torna mellett egyébként még sok-sok okosságot is elmondanak az oktatók a női test működéséről. Valószínűleg jóval többet, amit valaha a nőgyógyászodtól meg fogsz tudni. Itt lehet bátran kérdezni, senki sem néz hülyének.

Utolsóként pedig a Nia-t emelném ki. Ez egy olyan tánc, amelyet többek között az aerobic, jóga, tai chi és a modern jazz ihletett. Én azért imádom, mert nem nyír ki az óra végére, mint egy zsírégető. Nem kell teljesen precízen leutánoznod a lépéseket, amúgy is ráérzel egy idő után, emellett rengeteg improvizációs rész is van. Ugyan nem csak női mozgásforma, mégis nők járnak rá a legtöbben. Nem véletlenül. A szívedet célozza meg, nem az agyadat. Az óra végén úgy érzed, szárnyaid nőttek. Gyönyörűnek látod saját magad és a világot. Egyrészt hatalmas energiák szabadulnak fel a csoporttársaknak köszönhetően, másrészt ha nem félsz elveszíteni a szürke hétköznapokban megszokott test-kontrollodat, akkor leírhatatlanul felszabadító érzés mozogni a zene ütemére, úgy ahogy jólesik. Olyan ez, amikor kamaszkoromban magamra zártam a szobám ajtaját, benyomtam a magnót és össze-visszatáncoltam, ahogy éppen kedvem tartotta.

Szóval lehetőségek vannak. Kérdés, hogy mennyire tudjuk nőként, hogy szükségünk van arra, hogy visszataláljunk a NŐ-ségünkhöz és a KEDVünkhöz.