Ma reggel olvasom, hogy egy amerikai pap szívinfarktust követően a klinikai halál állapotába került. Majd’ egy órát töltött ebben az állapotban, mire az orvosoknak sikerült őt visszahozniuk az életbe. A pap azt állítja, hogy ezalatt a 48 perc alatt mindent elárasztó fényesség vette őt körül, és érezte az igazi feltétel nélküli szeretet. Mi több, eljutott a mennyekbe, ahol egy nő fogadta. Szerinte ez a nő volt maga Isten, a Szent Anya – ahogy ő fogalmazott. Felettese, a bostoni érsek azonban kénytelen volt megszólalni az eset kapcsán és tagadni: szerinte ugyanis a pap hallucinát és Isten nem nő.
A hírről elég hamar kiderült, hogy kacsa. Engem viszont mégis elgondolkodtatott. Tetszik az elképzelés miszerint el kell rugaszkodnunk a paternalista Isten elképzeléstől. Tudom, az egyház is azon az állásponton van, hogy Isten nem ember, ezért nem is lehet sem nő, sem férfi. De mégis csak “Atyaként”szokták emlegetni… Arról nem beszélve, hogy Jézus egyértelműen férfi volt. Ahogyan Mohamed próféta is, a muszlim vallás alapítója. Női prófétákról én nem tudok, bár az apokrif iratok között szerepel Mária Magdolna írása is, de őt az egyház szépen száműzte a kánonból. Egy nő mesélje el Jézus életét és kinyilatkoztatásait? Skandalum.
A huszonegyedik század a nő évszázadaként hirdeti magát. A nő végérvényesen be fog vonulni a történelembe, ezért Istent sem lehet majd elképzelni a nőiesség, az anyaság, a minden teremtmény iránti együttérzés elveszett dimenziója nélkül. Nem lehet csak teremtő és ítélő Atya. Olyan Istennek kell lennie, aki képes kifejezésre juttatni az ember szívében rejlő gazdagságot, legyen ez akár férfiúi, akár női vonás. Többé nem elég egy kizárólag férfiisten. Fel akarjuk fedezni Isten női arculatát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: