Párbeszéd a petefészkemmel

– Szia… Ööö…hogyan szólíthatlak?

– Szervusz kedves! Már vártam ezt a beszélgetést. Szólíts annak, ami vagyok: Petefészek.

– Rendben. Szia Petefészkem! Hogy vagy?

– (néma csend)

– Khm, tudom, kicsit talán elkéstem a kérdéssel, meg egyáltalán ezzel a beszélgetéssel. Csak tudod, eddig nem vettem tudomást rólad, nem tudtam, hogy ilyen fontos vagy.

– Nézd, drágám, jobb később, mint soha. A lényeg, hogy most már tudod, hogy az életed szerves része vagyok.

– Igen. A gyerektervezés miatt kellett erre rájönnöm. Úgy sajnálom, hogy csak most jutottam el idáig. Harminc évig csak egy objektumnak tekintettelek a testemben.

– Nos, ami azt illeti, kicsit el is nyomtál. Befolyásoltál, az uralmad alá vontál. A fogamzásgátló tabletták, ugye…

– Tudom, a hormonok. Mesterségesen visszafogtalak hosszú évekig. Haragszol rám, tiszta sor. Mivel tehetném ezt jóvá? Mondd, mit kéne tennem, hogy visszaemeljelek oda, ahova való vagy?

– Először is: láss tisztán! Én egy gyümölcsöt hozó fa vagyok, két ággal. Tudtál róla, hogy egy fát hordozol a hasadban?

– Nem, eddig nem gondoltam így rád.

– Bármelyik ágamból lepottyanhat egy gyümölcs, ami aztán a megfelelő kezeléssel maggá változik és a termőföldbe hullik, a méhedbe. De a helyzet az, hogy évekig úgy gondoltad, nincsen szükséged a gyümölcsömre, sőt, kifejezetten féltél, hogy az a gyümölcs egy nem kívánt terhességhez vezethet, ami az önmegvalósításod útjában áll, így úgy döntöttem, takarékra teszem magam. Nem hibáztatlak ezért, tény, hogy meg kellett várni a megfelelő férfit, akinek teljes bizalommal szülsz gyermeket. De kissé sokáig tartott ez a takarék, ki is száradtam, mondhatni elsorvadtam. Száműzött lettem a tested édenében.

– Akkor meg kéne, hogy öntözzelek, mint egy …izé… növényt?

– Ha úgy tetszik, igen.

– Mégis, hogyan tegyem? Egy cserepes kaktuszt nem tudok életben tartani egy hónapnál tovább.

– Nem olyan bonyolult ez. Öntözz meg a gondolataiddal! Kérlek, csak pár percet szánj rám naponta.

– Az egész napomat rád szánom, ha kell.

– Na, csak lassan a testtel. Nem kell a ló túloldalára esni, a többi szervedre is figyelned kell. Nekem az is fontos, hogy például a torkod rendben legyen, hogy ki tudd mondani, ami fáj, és nevess, ha boldog vagy. És ott vannak a gyomrod és a beleid:  meg kell tudnod emészteni a történéseket, amik érnek. Számomra elégséges, ha szeretettel gondolsz rám.

– Ó, hidd el, eddig nem is tudtam, mennyire szeretlek!

– Én is szeretlek. Arra kérlek, hogy gondolatban ölelj át engem, mint amikor egy fát ölelsz át. Mellesleg, még sosem öleltél át fát. Lehet, el kéne kezdjed. Szóval ölelj át és mosolyogj. A mosolyod rózsaszínű energiaesővé változik. Maradj ebben az állapotban egy picit. Éld át, ahogy ez a gyönyörű energia átmoss téged, és megöntöz engem. De ha jól esik, azt is gondolhatod, hogy a szereteted által bevonsz engem egy csodaszép plüss takaróval. Pihe-puha plüssel. Olyan jólesően simogat.

– Igen, feltöltő és megnyugtató érzés.

– Na látod. Tudod te, mi kell nekünk.

– Van még bármi más, amit tehetek érted, értünk?

– Nos, ha elmondanád a nőtársaidnak is, hogy gondoljanak szeretettel a petefészkükre, annak örülnék. Nem csak akkor kell a petefészket ápolni, amikor gyereket szeretnénk. Mert mi hormonokat is termelünk a ciklus állapotától függően, és ezzel az földi élet körforgásában veszünk részt. Ez fontos, nagyon fontos a nőknek. Ettől lesznek NŐK! Minden körbe jár ezen a világon: a Föld a Nap körül, a Hold a Föld körül, a Föld a saját tengelye körül. Az évszakok is egymást váltakozva forognak évmilliókon át. A bennszülött törzsek is körbefogják a mágikus tűzet. A néptáncot járó asszonyok is kart-karba öltve forognak körbe-körbe. Forogjatok hát ti is ebben a körforgásban, mint a kerengő dervisek!