Mitől nő a nő?

Na mégis mitől?

Mert melle van és vaginája? Esetleg mert gyereket tud szülni? Vagy mert tud főzni?

Amikor nemrég feltette nekem ezt a kérdést egy lelki segítő (mentálhigiénés szakembernek is nevezhetnénk, csak az olyan modorosan hangzik), sokáig kerestem a választ.

Azt kapásból tudom, hogy mitől férfi egy férfi: a férfi a Nap, ő az aktív, a gondolkodó, a tudó, a tervező. De a nő? Oké, hogy ő a Hold, de azon kívül, hogy a Holdról az éjszaka és az árnyak jutnak eszembe, másra nehezen tudok asszociálni. Felületesen tudtam válaszolni a kérdésre. A nő attól nő, hogy életet tud a méhébe fogadni és a világra hozni. Na jó, még annyi előnyünk van, hogy nem csak okosak de szépek is lehetünk. Pont.

Aztán ahogy gondolkodtam, előjöttek a “rossz” tulajdonságok is. A nő hisztis, hangulatember. A nő gyenge, kihasználható, alávetett.

Ezzel szemben mennyivel jobb egy férfinak. Ő az aki kiszámítható, stabil. Erős, objektív. Aki meg tudja védeni önmagát.

Eddig nem túl rózsás ez az összehasonlítás.

Aztán a lelki segítőmnek hála, szépen lassan rájöttem, hogy mitől is nő a nő, és miért jó neki, hogy ő nő.

Igen, a nő hangulatember. A Hold állása is napról napra változik, növekszik és fogy. Ciklikusan. De ahol van hangulat, ott érzelem is van. A férfi a nőn keresztül érez. Mert a férfi az agy, a nő a szív. Elcsépelt, de igaz.

A nő a nyak, a férfi a fej. És a fej bizony arra fordul amerre a nyak irányítja.

Ugye mindenkinek megvan a Bazi nagy görög lagziban amikor Tula kitalálja, hogy főiskolára akar menni, de fél a konzervatív apjától.  Azonban a sokat látott, dörzsölt anyja és nagynénje addig csűrik-csavarják a szót, míg okosan el nem érik, hogy a családfőnek úgy tűnjön, ő maga találta ki, hogy a lánya főiskolára jelentkezzen. A filmben is elhangzik: a fejet a nyak mozgatja.

De már folytatom is a párhuzamokkal. A férfi megszerez, a nő a finom munkákhoz ért: övé a láthatatlan tevékenység, a gondoskodás és az elsimítás. Ő az, aki összetartja a családot és a barátokat. A férfi megszerez és ad; a nő befogad, megszépít és átalakít. A nyers és a finom találkozása a két pólus egyesülése.

Nemrég múzeumban jártunk. Egy reneszánsz kori holland festő két portréját nézegettem, és feltűnt valami. Az egyik képen a férj volt látható, a másikon a feleség. A férfi egy asztal mellett állt, a nő egy szék mellett, kezét a támlára helyezve. És akkor leesett! A férfi az “asztal”, amire lehet támaszkodni, amire kikerül az étel, amin lehet dolgozni. Ő az adás, a tevés maga. A nő a “szék”, amire le lehet ülni, amin meg lehet pihenni, ki lehet kapcsolni. Ő az, aki magába fogad és ellazít: az érzés maga.

Asztalból is, székből is sok fajta van. Én most egy szófa lennék, vagy egy rekamié. Amin ülni és feküdni is lehet. Máskor viszont irodai forgószéknek képzelem magam. Megint máskor bárszéknek. Mikor mire van szükségem.

Te most éppen mi lennél?