A helyzet úgy áll, hogy nincs peteérésem. Pontosabban az ováriumomban nem látható érett tüsző – máris sokkal jobban hangzik… Miután kiszédelegtem az ultrahangról és végre hazajutottam, kétségbeesett bőgés lett rajtam úrrá. Csak hüppögtem, hüppögtem és hüppögtem. Patakokban folyt a könnyem.
Hihetetlenül nyomorúságosnak éreztem magamat. Hát, nem hiába próbálkozunk sikertelenül a babával, immáron lassan egy éve. Tessék, itt van: terméketlen vagyok. Az alapvető női funkciómat nem tudom ellátni – még ha csak ideiglenesen is. A tüszők a petefészkeimben üresen tátonganak, mint ementáli sajton a lyukacskák. A saját szememmel láttam a monitoron a vizsgálóban, miközben az orvos a “műbrokival” matatott a hüvelyemben.
Szépen lassan összeszedem magam. Még szerencse, hogy vannak belső erőforrásaim. Most aztán szükségem lesz rájuk. Tavaly év vége óta jön felém AZ ÜZENET, de azóta folyamatosan: nőiességem felélesztése, kiteljesítése és a kreativitásom megélése. Rajzolni, szobrászkodni, kötni-varrni nem tudok. Főzni még csak-csak. Az írás viszont megy. Így született ez a blog – ha (igazi) gyermekem még egyelőre nem is.
Itt vagyok, hát! A NŐ. Nem csak meddőséggel, gyermeket tervező párokkal kapcsolatos témákkal jelentkezem majd, hanem minden mással, ami a NŐ-séget érinti. Én még csak most kapiskálom, de rettentően nagy szükség van a női erőink felébresztésére, mozgásba hozásába. Sokunknak megy ez zsigerből is, de van, akinek ehhez munka kell. De milyen csodálatos kihívás ez! És milyen sokszínű! Üdvözöllek hát kedves nő- vagy férfitársam, remélem szeretettel olvasod majd a soraimat.