Végtelenül Nő

Ez már a háború?

Borongós idő van. Állunk a templomnál egy munkatársammal, előttünk egy kút, rajta sok-sok kis bronz majomfej. És piros szalagok. A terroristák hagyták itt, jelzésként. Két hónapja volt ez az álmom. Üzleti útra mentünk Franciaországba egy kollégámmal. Valamit vagy valakit nagyon kerestünk. Egy kisvárosban kötöttünk ki, megálltunk egy régi templom előtt. A templom mellett egy ezeréves… Tovább »

Anyaság: az álmokon keresztül üzen a magzat

Az egyik legcsodálatosabb dolog az anyává válásban, hogy már a kezdetektől szoros kapcsolatban vagyok a babával. Tulajdonképpen már azelőtt üzent nekem, hogy pozitív lett volna a terhességi teszt.  A várandósságom 3. hetében még nem tudtam, hogy egy pici élet cseperedik a méhemben. Jeleket viszont már adott. Nagy álmodó vagyok, így talán nem is meglepő, hogy… Tovább »

A Fény angyalai

Félmondatokat kapok el az utcán, pár szó magától az elmémbe férkőzik, látszólag a semmiből. Ellazulok és jönnek a történetek. Aranyszemű meséje ebben él, és írja magát folyamatosan. Ahogy jön az ihlet, jön a folytatás is. Olvassátok sok szeretettel!    Rózsafüzérrel a kezében ült az egyik félreeső kis kápolnában. Már két órája morzsolgatta, remélve, hogy ez… Tovább »

Összetartozás és testi tünetek

Elhagyott a férjem. Megrendezte a saját halálát, majd lelépett az exével. Írtam egy sms-t az andrológus dokinak, hogy ne várjon a páromra, nem megy már spermavizsgálatra, mert már nem vagyunk együtt. A válasz nem tőle jött, hanem a galád férjemtől: elhordott mindennek, utolsó szemét riherongynak. Aztán megtaláltam őket, egy tisztáson piknikeztek az ex-nőjével. Rettenetesen összevesztem… Tovább »

Félelmek az anyává válástól

Egy tágas, fákkal szegélyezett téren vagyunk, két oldalt irodaházak. A tér közepén egy baldachinos ágy. A férjemmel sétálunk, a 9. hónapban vagyok. Hirtelen megindul a szülés, a férjem lefektet az ágyra, egyből körülöttem teremnek az ápolók és orvosok. Ránézek az uramra, és megkérem, szülje meg helyettem a babát. Ő készségesen bólint: persze, megteszi értem.... Tovább »

Magadat viszed mindenhova, akárhova is menjél – avagy hogyan győzzük le a GÖRCSöt

A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül…. Tovább »

Nők és gyökerek

Zuhanok, szürke homályos köd vesz körül. Zizegő-sistergő hang kúszik felém a távolból, egyre erősebb. Filmszakadás, sípol a fülem. Kint vagyok. Kopaszodó, szemüveges férfi hajol fölém. A szemében jóság, mosolyog: “Te vagy az?” – kérdi, vagy talán csak mondja, a TE szócskán van a hangsúly. A szája nem mozog, csak az elmémben hallom a hangját. A férfi… Tovább »

Az Álmodó-klán

Bálint kopogó léptek zajára riadt fel. Nyikorgott a padló, nyílt az ajtó, és a kis húga egy szempillantás alatt bevetette magát bátyja ágyába. Megint rosszat álmodott – gondolta magában a fiú. Erősen magához húzta Rózsikát, és puszit nyomott a homlokára. Hosszú percek teltek el, mire a lány suttogva megszólalt. – Apussal voltam a háborúban. Nagyon… Tovább »

Álmok, és ami mögöttük van

Szikrázó napsugarak hatolnak át a szelíden kék égen keresztül. Egy nagy fehér ház udvarán állok, közepén egy szürkére korhad fa. Elrugaszkodom a földről ahogy jön egy szellő. Meglepődök, a torkom a szívemben dobog. Újra megpróbálom. Most már magasabbra ugrok, lebegek. Aztán egyre feljebb török, ki az udvarból. Alattam a város, színes tetőkavalkádban gyönyörködöm. Euforikus érzésem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!