Végtelenül Nő

Színes számok, hangos betűk – az élet szineztéziásként

A számsorok és a betűk számodra többek egyszerű adatnál? Látod a zene hangjait? Hallod a szagokat? A szineztéziás embernek nincs szüksége tudatmódosító szerekre, hogy mindezeket érzékelje. Kiskorától fogva igen komoly asszociációi vannak a számokkal, betűkkel, hangokkal, szagokkal vagy akár formákkal kapcsolatban. A 2 mindig rózsaszín, az B betű fiatal fiú, a palacsinta illata pedig indigó… Tovább »

Egyke vagyok és normális

Őszinte leszek, utoljára hatévesen jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egy testvér. Ez a fellángolásom azonban nem tartott sokáig, és azóta sem sajnálom, hogy egykének születtem. Nem gondolom, hogy az egygyermekes családok a legideálisabbak, mint, ahogy azt sem, hogy csak és kizárólag többgyerekes családban érdemes felnőni. Van, akinek ezt dobta a gép, van, akinek amazt…. Tovább »

Holnapra jobban leszek…

Egy év után sem lehet ezt megszokni. Megjön a menzesz, összeomlasz, gyorsan összekaparod magad, ne lássa senki a könnyeket. Persze pont ilyenkor jön szembe egy ragyogó kismama szép pocakkal, egy boldog kisgyerekes anyuka, és pont ilyenkor jut eszébe megkérdezni egy ismerősnek, hogy mikorra tervezitek a babát. Tudom, hogy nem szégyen, és hisztériának sem vennék, én… Tovább »

Félelmek az anyává válástól

Egy tágas, fákkal szegélyezett téren vagyunk, két oldalt irodaházak. A tér közepén egy baldachinos ágy. A férjemmel sétálunk, a 9. hónapban vagyok. Hirtelen megindul a szülés, a férjem lefektet az ágyra, egyből körülöttem teremnek az ápolók és orvosok. Ránézek az uramra, és megkérem, szülje meg helyettem a babát. Ő készségesen bólint: persze, megteszi értem.... Tovább »

Magadat viszed mindenhova, akárhova is menjél – avagy hogyan győzzük le a GÖRCSöt

A férjem elé álltam és azt mondtam, most hat hónapra bevonulok egy zárdába, hogy lecsöndesítsem az elmémet és elmélkedhessek az élet értelméről. Vállat vont: rendben, tégy, ahogy jónak látod – mondta. Bevonultam a zárdába, és már az első nap szembesültem a ténnyel, nem én vagyok az egyedüli “civil”. Egy tucat hozzám hasonló ember vett körül…. Tovább »

Levél egy férjtől: szomorú vagyok, hogy így láttok minket

Drága Feleségem! Szomorú vagyok. Panaszözön zúdul rám a médiából: a magyar férj nem segít eleget a háztartásban, csak hazamegy, leteszi a seggét és issza a sörét, a feleség pedig kidolgozza a belét, hogy neki és a gyerekeknek jó legyen. Tudod, mélységesen csalódott vagyok, hogy ti így láttok minket, átlag férjeket. Először is ne haragudj, amiért… Tovább »

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} Kedvenc ínyencség – ahogy én készítem

Vajas kifli: nagyon omlós, brutál finom és a miénk! Az eheti Vigyázz! Kész! Posztolj! random generátora a kedvenc ínyencség témáját dobta ki. Örömmel osztok hát meg veletek egy isteni vajas kifli receptet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem én, hanem egy nagyon kedves barátnőm kísérletezte ki és tökéletesítette a receptet – innét is üzenem neki, hogy… Tovább »

Nők és gyökerek

Zuhanok, szürke homályos köd vesz körül. Zizegő-sistergő hang kúszik felém a távolból, egyre erősebb. Filmszakadás, sípol a fülem. Kint vagyok. Kopaszodó, szemüveges férfi hajol fölém. A szemében jóság, mosolyog: “Te vagy az?” – kérdi, vagy talán csak mondja, a TE szócskán van a hangsúly. A szája nem mozog, csak az elmémben hallom a hangját. A férfi… Tovább »

Az öltönyös férfi

  Ül a sztárbákszban, görnyedve helyezi könyökét térdére. Öltönyös férfi, maga sem érti, miért vett egy kis csokor rózsaszín rózsát.   Várja a múzsát, issza a láttét, a bögrén a neve: Te Balek.     Napbarnított, határozott arca most kissé gondterhelt, ijedten néz maga elé: nem fog már jönni, hiába a rózsa.   Ül tovább… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!