Végtelenül Nő

Mikor jön a baba? – gondolatok a meddőség körül

Előrebocsátom, nem kifejezetten szeretem a meddőség szót. De a jelen állapotban, bármilyen szépen próbáljuk körülírni, mégis csak ez a kifejezés fedi a valóságot. Ne szépítgessünk, mondjuk ki, ami van, és ahogyan van, még akkor is ha, csak átmeneti a helyzetünk.

A gyerektervezés kérdése amúgy is kényes téma. Noha mégis csak az élet legnagyobb és legszebb döntése. Na de mi van akkor, amikor az a kicsiny lélek úgy gondolja, még nem jött el az ideje, hogy hozzánk költözzön? Lássuk milyen rögös is ez az út – jóllehet, mi a férjemmel még nagyon az elején vagyunk.

Van aki nem tervezi, mégis becsúszik. Aztán van, aki ma abbahagyja a fogamzásgátlást, és másnap teherbe is esik. Ők a szerencsések. Mi sajnos, nem ezek közé tartozunk. Szépen mindent megterveztünk, esküvő, lakás: jöhet a gyerek. De a gyerek nem jön. Azt hiszem, kevés olyan nő van, aki pár hónap próbálkozás után ne stresszelne rá a témára. Praktikák persze vannak dögivel. Beírod a keresőbe, hogy “meddőség” vagy “gyerektervezés” és zúdul a weboldalak sokasága. Elmondom én eddig miket vetettem be.

http://tojciciva93.deviKép innét: antart.com/art/Smile-even-your-soul-cry-196765718

Kép innét: http://tojciciva93.deviantart.com/art/Smile-even-your-soul-cry-196765718

Első szakasz: mivel teljesítményorientált vagyok, én már az első sikertelen hónap után összeomlottam. Különösen, hogy a környezetemben életkortól és egészségi állapottól függetlenül lettek várandósak a barátnők, ismerősök. Két napot késett akkor a vérzésem, soha ilyen még nem volt. Szinte már láttam magam előtt, ahogy rendezem be a babaszobát és szoptatom a picit. Mekkora volt a csalódottságom, amikor egy hétfői nap reggelén megjött a menzeszem. Akkor és ott rádöbbentem: ez egy kemény menet lesz. Biztosan van olyan nő, aki egy-két sikertelen hónap után nem keseredik így neki, de én valahogy már akkor sejtettem, hogy nálam ez nem lesz olyan egyszerű. Női megérzés. És nem, nem magyaráztam be magamnak a meddőséget. Csak tudtam, hogy ez most egy komoly önismereti tréning következik.

Második szakasz: elkezdtem hőmérőzni. Ez egy egészen egyszerű dolog. Fogsz egy hőmérőt (lehet digitális vagy higanyos is – én speciel vettem egy vadiúj higanyosat a patikában), és minden reggel felkelés előtt megméred a hődet. Mivel a maghőmérsékletre van szükség, ezért szájban vagy hüvelyben mérjük. Én maradtam a számnál 🙂 4-5 hónapig csináltam, és elvileg volt is tüszőrepedésem a hőingadozás szerint. Ovuláció ugye akkor van, amikor a hőmérséklet felugrik a ciklus közepe tájékán az átlaghoz képest kb. 0,5 fokot és úgy is marad a menzeszig (terhesség esetén végig fenn is marad).

Vettem ovulációs tesztet is. Ez a teszt úgy működik mint a terhességi: vizeletből mutatja ki, mikor van ovulációd. Értelemszerűen a ciklus közepén kell bevetni. Na hát nekem egyszer sem mutatta ki az ovut, pedig 3 hónapig csináltam. Ekkor még csak arra fogtam, hogy biztos nem elég érzékeny a teszt…

Harmadik szakasz: alternatív megoldások. El kezdtem Aviva tornára járni. Ez a speciális torna sok női problémára gyógyír. Eredetileg a menzesz meghozatalára, rendezésére találta ki az egy magyar származású tornász hölgy. Aztán az évek során kiderült, hogy remekül lehet vele gyógyítani pl. a méhmiómát és a PCOS-t. És mellesleg a gyermekáldásban is segít. A lényege – bár orvosilag nem bizonyított teljesen -, hogy a genitális szakaszok megmozgatásával, vérbőség keletkezik az adott szervekben. Megindul az anyagcsere, és ez kedvezőleg hat a hormonháztartásra is. Babát mondjuk eddig nekem nem csinált, ellenben olyan jókat aludtam a torna után, hogy csak na. Plusz, valamire biztosan hat, mert már az első hónapban megbolygatta a ciklusomat.

Voltam természetgyógyásznál is, aki annyit mondott, hogy a jobb petefészkem nem működik (íriszdiagnosztikával állapította meg). Adott teát is, azt is ittam egészen mostanáig.

El kezdtem járni egy lelki segítőhöz is. Némiképpen misztikusan hangzik, és az is, ellenben sokkal jobban bejön, mint egy pszichológus. Nem az elmémet gyógyítja, hanem a lelkemet. Nagy különbség. Mindig is nyitott voltam a lelki gyógymódokra: régebben pszichodrámáztam, megfordultam családállításon is. Év elején pedig meditációs tanfolyamra is elmentem. Nekem nagyon bejön, igyekszem is mindennap leülni reggelenként és meditálni. Olyan jó az a belső csönd, végre nem zakatol az agyam.

Kép innét: http://www.lifehack.org/articles/communication/how-meditation-helps-you-being-better-life.html

Kép innét: http://www.lifehack.org/articles/communication/how-meditation-helps-you-being-better-life.html

Negyedik szakasz: végül elmentem a nőgyógyászomhoz is. Tudni kell, hogy én évente járok rákszűrésre, ezt sosem hanyagolom el. Szóval rávettem magam, és elmentem hozzá idén is. Sejtettem, hogy legyinteni fog a problémára, és igazam is lett. Nagyon az elején vagyunk, mondta – még egy év sem telt el. Vizsgálatokat csak egy, másfél év rendszeres próbálkozás után szoktak csinálni. Hát csak kötöttem az ebet a karóhoz, hogy azért kezdjük szépen el. És milyen jól tettem! A nőgyógyászati ultrahang kimutatta, hogy nincsen tüszőérésem. Vagyis nincsen petesejt, ami megtermékenyüljön. Még vár rám egy hormonvizsgálat (vérből) és még egy ultrahang. Aztán jöhet a hormonális gyógyszer. Szóval most van kb. két hónapom, hogy összekapjam magam – na nem mintha, eddig nem ezt tettem volna, de most legalább van egy kézzel fogható ok arra, hogy nem jön a gyerek. Nem gondolom, hogy csak és kizárólag az orvosi, mesterséges beavatkozás az egyetlen lehetséges út. Szerencsére a dokim sem egy kapkodós típus, szereti a természetes megoldásokat. De azt is látni kell, hogy az orvostudomány baromi fontos, és megkerülhetetlen dolog. Meglátjuk mi lesz a vége. Mindenesetre a lelki háttér is biztosan bejátszik. A test és a lélek együtt van.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Nyári Fecske says:

    Orvosa válogatja, az enyém még régi vágású. Amikor tavaly voltam nála, akkor mondtam neki, hogy tervezzük a babát, és kérdeztem, javasol-e előzetes vizsgálatokat. Azt mondta nem, majd akkor ha sikertelenek a próbálkozások. Sajna az ő magánrendelésén nincsen UH, ezért nem szokott nézni az éves szűrés alkalmával sem.
    Alapvetően megértem miért nem kér sok orvos teljes kivizsgálást már az elején. A várandósság és a gyerektervezés nem betegség! A vizsgálatok meg pénzbe kerülnek (mármint az orvosnak kell elszámolnia, hogy jogosan kérte-e ki őket, meg gondolom feleslegesen sem akarják terhelni az egészségügyi ellátást, így is nagyok a várólisták). Plusz számtalan olyan esetről hallottam, ahol már féléve vizsgálták a párt és nem találtak semmi rendelleneset, mégsem jött a gyerek. Szóval a teljesnek tűnő kivizsgálás sem teljes. Ezeregy oka lehet annak, hogy miért nem jön össze a baba (pl. pajzsmirigybetegség). Nem egzakt tudomány ez sem. Sokszor az orvosok is tanácstalanok, ezért is szokták javasolni, hogy RELAX. És igazuk is van, csak baromi nehéz nyugodtnak maradni 🙂

    Meg pl. mi van ha az elején diagnosztizálják, hogy mondjuk nincs peteérésed? Lehet, hogy csak egy-két ilyen hónap lenne, és utána menne magától is, de a túlbuzgó orvos már egyből nyomja a hormonkészítményt. Totálisan felesleges.

    Az a baj a mi generációnkkal, hogy mindent egyből, rögtön, azonnal akarunk (én is). 20-30 éve sokkal nyugisabbak voltak az emberek. Talán jobban is bíztak a sorsban 🙂 Én azért azt vallom, hogy minden ami a testedben történik nem véletlen, és óriási szerepe van a lelkednek is benne. Úgyhogy mindenképpen érdemes a kettővel együtt foglalkozni.

  2. zölddió says:

    Tetszik a blog, és hajrá!! Maximálisan tiszteletben tartva a döntéseidet/érzéseidet, a sorrenden elmélkednék egy kicsit. Én mindig úgy képzeltem, hogy babavárás előtt egy mindenre kiterjedő, teljes orvosi kivizsgáláson szeretnék részt venni. Egyébként is évente készíttetek teljes labort, EKG-t, vérképet + nőgyógyásznál rákszűrés, ultrahang, mellvizsgálat. (Neked egyébként nem néztek automatikusan UH-t soha?)
    Lehet, hogy parás vagyok, de számomra ez a “rituálé” biztonságot ad, megnyugtat. Baba előtt ezeken kívül ragaszkodnék egy pajzsmirigyvizsgálathoz és a párom vér- és laborvizsgálatához is. Lehet, hogy ez már a lónak az a bizonyos másik oldala, de szeretném úgy érezni majd, hogy “mindent megtettünk”. (Persze számtalan egészséges és boldog kisgyerek születik tervezés és vizsgálatok nélkül is, tudom.) Nekem inkább majd a lelki oldalra kell erősítenem, mert míg az orvosi rész tényeken alapul, ebben útmutatásra, tapasztalatokra szorulok majd szerintem. Szükség lesz rá: már most félek a szülés körüli komplikációlehetőségektől (nem magától a szüléstől, hanem az oxigénhiánytól és társaitól), és tudom, hogy hajlamos leszek a szülés utáni begubózásra, depresszióra is. De nekem a sorrend kicsi más: első lesz az orvosi rész, utána a lelki. Aztán kiderül, melyik igényel nagyobb gondozást, a testem vagy a lelkem. 🙂 Mindenesetre ez egy nagyon izgalmas kaland!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!